Magasság és Mélység

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_IMG_1643.jpgA megtett út- a felépülés folyamatos útja a saját életemben

1.Elő vettem egy fehér lapot… nézegetem szép és fehér, milyen szép is lenne, ha ilyen lenne az életem. Alig töltöttem be a 20. életévemet a kötelező katonai szolgálat ideje  alatt a szénbányában találtam magamat. Itt akadt tapasztalt… leszállni a mélységekbe dolgozni éjt nappallá téve. Föl hozni mit rejt a föld mélye… kibányászni a kincseket, az  értékeket. Magasság és mélység... szenvedély és rabság hát ilyenné vált az életem. Teret kért, helyet is kapott az életemben a keserű pohár.
A keserű pohár
Reményik Sándor
Ó, nem voltam türelmes szenvedő.
Testem a szenvedéshez nem szokott.
Az élet nem edzett, csak puhított.
S hogy megjelent a keserű pohár,
S felém libegett titokzatosan,
Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál:
Megragadtam vadul a poharat
S falhoz vágtam. Ezer darabra ment.
De rögtön csorbítatlan megjelent.
S szólt másodszor is a sötét pohár:
Ím, itt vagyok, hogy te is kiigyál.
És igazság ez: szenvednek sokan,
S a Te részed még mindig hátra van.
S most kiiszod, ha akarod, ha nem.
Dühöngve vágtam közbe: nem!
Nem sóhajtok: "Múljék el, ha lehet" -
S fölvetettem daccal a fejemet.
Nagyot reccsent a csend -
S a makacs pohár újra falnak ment.
Ezer darabra ment.
De jaj, mert harmadszor is megjelent.
S akkor tudtam, hogy dühöm hasztalan,
Enyém, sajátom e sötét pohár -
És ki kell ürítenem poharam.
Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan,
A karom kinyílt félig-akaratlan,
S felmérve csillagszabta sorsomat,
Fogtam s lassan fenékig ürítettem
A poharat.
1934 szeptember 26