Az ember tudatos lénynek lett teremtve, vagyis képes megérteni mi zajlik körülötte - és benne.

Ennek különleges eszköze az elemző agy, valamint az érzékszervek. Ezek segítségével képes megérteni a világ összefüggéseit és a saját mozgatórugóit, majd egy ponton azt is, hogy ez a kettő valójában egy. A kereső elménk próbálja megérteni, mi miért történik az életben, és lehetőség szerint egyre inkább a befolyása alá vonni a látszólag külső történéseket is.

Az életünk irányítása a saját céljaink, vágyaink, a lelkünk szavának megfelelően maga a tudatos életvezetés, ám ez a legtöbb esetben egy igencsak komplex folyamat, ami több síkon zajlik: test, lélek és a szellem szintjén. Mit jelent tudatosnak lenni szellemi – testi – lelki szinten, a hétköznapokban, a gyakorlatban? 

Azt, hogy törekszünk megérteni az emberi folyamatainkat, a test, a lélek és a szellem „működését”, hogy ami mindezekből nem szolgálja a javunkat a saját életünkben, azt képessé váljunk megváltoztatni. 

Megpróbáljuk egészségben tartani a testünket, harmóniában az érzelmeinket, próbáljuk a saját ösvényünket követni és megérteni szellemi szinten is a magasabb összefüggéseket. 

Ehhez ma már számtalan eszköz, gyógymód és tanítás a rendelkezésünkre áll, így a tudás megszerzése és a gyógyító gyakorlatok elsajátítása (részben) sokkal könnyebbé vált, mint az ezt megelőző korokban. 

Ahogy különböző módszereket kipróbálunk vagy egyszerűen csak tudatosan figyeljük önmagunkat, és keressük az életünk eseményei mögött a rejtett összefüggéseket, rendre egyre beljebb jutunk, mivel fokozatosan ráébredünk, hogy a válaszok belül vannak.

A külvilág eseményeit pedig csak úgy tudjuk valamilyen szinten az irányításunk alá vonni, ha önmagunkat irányítjuk.

Így végső soron a tudatosabbá válás az egyre mélyebb önismeret lépcsőfokain keresztül vezet egészen odáig, hogy a külvilág eseményeiben meglátjuk önmagunk rejtett mozgatórugóit.

Ennek a folyamatnak egyik lényeges eleme, hogy a tudattalan mélységeiben zajló folyamatokat tudatos szintre hozzuk, hiszen ezen a szinten a tudatos elménk is tud a korábban megfoghatatlan, érthetetlen s így kontrollálatlan lelki tartalmakkal dolgozni. 

Például megváltoztatni egy-egy viselkedést, elengedni egy elavult hiedelmet, túllépni egy régi sérelmen, más, pozitív értékekre helyezni a fókuszt. 

Ahogy megváltoztatjuk önmagunkat, úgy alakul a külvilág is, és meglepő módon olyan formákat fog felvenni, amelyeket önmagunkon belül is megismertünk.  Ha meggyógyítottuk az elhagyatottság-érzésünket, a sebzett szívünket, elengedtük az érzelmi terheinket, és elkezdünk a szeretet megélésére, megengedésére fókuszálni, akkor új emberek, új kapcsolatok, szeretetteljes új ismeretségek érkezhetnek az életünkbe, sőt, a korábbi elmérgesedett kapcsolataink is megjavulnak. 

Mindez egyre elmélyülő, kiterjedő felelősséget igényel, hiszen nincs több másra mutogatás – mindenért felelős vagyok, ami velem történik, amit megtapasztalok. A szellemi megértésünket így egészíti ki a megtapasztalás semmihez sem fogható, semmivel sem helyettesíthető élménye, amely mindig pontosan azokkal a minőségekkel szembesít, amelyek bennünk vannak, amelyekkel dolgunk van. 

A leginkább húsba vágó élmények azonban a saját életünk nehéz helyzeteiből származnak, amelyek megteremtése a Lelkünk egyéni szándékainak függvénye. 

Ha pedig szeretnénk a Lelkünk szavát követni, és valóban azt az életet élni, ami a saját legmagasabb szintű lehetőségeinket tartalmazza, akkor az irányítás eszköze mellett nagy szükségünk van az elfogadás aktusára is. 

A saját Lelkünkkel való összehangolódás egyben a megengedést is jelenti: beengedem az életembe mindazt a tapasztalást, élményanyagot, amelyre szükségem van a továbblépéshez, a fejlődéshez, amelyeket a Lelkem meg akar élni. 

Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy ez nem mindig esik egybe az emberi egónk által kívánatosnak tartott élményekkel, ezért tartunk jó néhány helyzetet annyira nehéznek, hogy inkább elmenekülnénk.