Ismét egy kulcskifejezés. A Tizenkét Lépés meghallgatása után sokan felkiáltanak: „Micsoda követelmény! Képtelen vagyok erre!” A válasz: „Ne csüggedjen el! Egyikünk sem volt képes ezeket teljes mértékben követni. Nem vagyunk szentek. A lényeg az, hogy hajlandók vagyunk lelkiekben fejlődni. Az itt lefektetett elvek a fejlődés felé vezetnek. Lelki fejlődésre, nem pedig tökéletességre törekszünk.”Az A.A. nem ad diplomát józanságról, nem kíván komoly intellektuális erőfeszítéseket, mindössze hajlandóságot kér és ajánl. A makacs büszkeségnek eleinte részleges, később pedig teljes feladását javasolja.

Az első követelmény az, hogy belássák: saját akaratukra támaszkodva nem élhetnek jó értelembe vett sikeres, emberi életet. „Önzés – én-központúság! Úgy gondoljuk, ez minden bajunk gyökere. A félelem, az önámítás, az önzés és önsajnálat százféle formáját űzve, felebarátink lábára taposunk, és ők bosszút állnak. Néha megsértenek bennünket, látszólag ok nélkül, de ezeknek a véleményeknek a mélyén mindig az rejlik, hogy valamikor a múltban önző döntéseket hoztunk, és ezek később sebezhetővé tettek minket. Úgy gondoljuk tehát, hogy bajainkat tulajdonképpen magunk okoztuk, belőlünk fakadnak. Az alkoholista a mértéktelen önfejűség egyik legszélsőségesebb példája, bár ő általában nem így látja. 

Nekünk, alkoholistáknak mindenekelőtt az egocentrizmustól kell megszabadulnunk. 

Kénytelenek vagyunk, különben végez velünk! Isten lehetővé teszi a szabadulást. Gyakran nem is látunk módot rá, hogy Isten segítsége nélkül megszabaduljunk az egocentrizmustól. 

Sokan megpróbáltunk morális és filozófiai alapelvekre támaszkodni, de nem tudtunk azoknak megfelelően élni, hiába akartuk… először is – fel kell hagyni azzal, hogy megjátsszuk Istent, mert az sehová sem vezet. Másodszor – úgy határoztunk, hogy életünk színdarabjában ettől kezdve Isten lesz a rendező… Ő az Atya, és mi a gyermekei vagyunk… Amikor őszintén magunkévá tettük ezt az álláspontot, jelentős dolgok történtek velünk.” A hajlandóság igen egyszerűen megérthető az A.A. tag számára. Miután beismerte, hogy élete irányíthatatlanná vált, hogy az alkoholizmus győzedelmeskedett rajta, és számtalan kijózanodási kísérlet is sikertelennek bizonyult, szép csendesen megszólítja Istent. Azt a Teremtő, gondviselő személyes Valakit, aki erősebb nála és betegségénél. Ettől a pillanattól kezdve nem is kell foglalkoznia többé az ivással, hiszen az Úr elveszi tőle a megszállottságot.