A Szent István Terv kapcsán megjelent könyv bemutatójára, írt gondolatok.

Szeretettel,

Csaba t.

Keresztény emberként hiszem és vallom, hogy mindig van tovább! Isten nem engedi, hogy egy nép, egy ország végérvényesen zsákutcába, vakvágányra menjen. Ahogy a GPS sem veszekszik velünk, ha netalán le is mentünk a helyes útról, hanem csak annyit mond, hogy "újra tervezés", ugyanígy nekünk sem az elmúlt nyolc vagy húsz év hibás kanyarjait kell számba vegyük, hanem alázattal a pillanatnyi helyzetünket ismerve, újra kell tervezzük a következő évek útirányát! Ehhez tudni kell a célt?! E földi célt a nemrég elfogadott alkotmány szépen megfogalmaza: egyszerű, emberhez méltó élet szülőföldünkön, békében. Jog az alkotó, termelő munkához, melyből mindenki eltarthatja szabadon önmagát, családját. Csupa olyan dolog, mely mindannyiunk szívében ott ragyog, ezért is támogatták oly sokan az új alkotmány elfogadását.

Persze lehetnek egyéni, különc célok is, de tudatosítani kell, hogy ez az alkotmány, melyre, ha mind erdélyi magyar esküt teszek, nem ígér egy Disneylandot 15 millió magyarnak, és sehol nem mondja ki, hogy ingyen, munka nélkül képes eltartani engem csupán alanyi jogon, és hogy a nemzetem közösségnek kötelessége toleránsan asszisztálni a saját életem szétverésénél.  Ilyeneket nem ígér ennek az országnak az alkotmánya!

A cél megvan! Hiszem, hogy megtalálható az út is a cél felé! A Szent István Terv egy útjavaslat, az alkotmányban megfogalmazott céljaink eléréséhez. Kitörési terv a megfeneklett, egymásra mutogató, acsarkodó világunkból! Persze elismerem, hogy más stratégia mentén is el lehet indulni. A döntést meghozó testvéreinknek ezért jó, ha minél több tervet teszünk az asztalukra, hogy ők ezeket ismerve, bölcsen dönteni tudjanak. Hangsúlyozom, hogy a Szent István Terv ebben az első megfogalmazásában csak egy vázlat, munkadokumentum, egy vitaindító levél  csupán.

Gondolatban járjuk be azt az utat, melyet a Szent István Terv javasol a cél eléréséhez!

Népnevelés: Egy jó anya, bölcsen és okosan megteríti az asztalt a gyermekeinek. Táplálja övéit! Szellemi, lelki lények vagyunk, az oktatás, a nevelés hihetetlenül fontos, mert céljaink, álmaink mozgatnak bennünket. Világnézetünk, tudatunk meghatároz, egymásnak testvéreivé vagy ádáz ellenségeivé képes formálni bennünket. Az adókból fenntartott iskolarendszer, vagy az ugyancsak az adókból működő média szervei, csupán egy hatalmas asztal, melyet bőségesen, ízletesen, szemet is gyönyörködtetően meg kell teríteni az állampolgároktól erre felhatalmazást nyert kormány szervezésében. Nem a pincér, a szakács a fontos, hanem a finom, életet fenntartó ételek!

Minden munkát itt kell kezdeni. Széltében - hosszában bejártam a Kárpát-medencét, mindig és mindenütt, hol virágzó szép települést látok, tudom, hogy ott a múltban találhatok egy lelkiismeretes, nagyszerű iskolát, becsületes népnevelőt, papot, lelkipásztort, aki akár a katedrától, akár egy jó újság által vagy a szószék magaslatából rányomta a maga szép, bölcs, tiszta, szorgalmas arcának vonásait a környezetére. Sajnos fordítva is igaz, ahol egy - egy vidék lezüllött és elnéptelenedik, ott a múltban az első sorvadó fal az iskola, a média, a templom volt. Ha az sorvad, akkor lassan minden más is az enyészetnek indul!

A Szent István terv sikere azon múlik, hogy sikeres lesz-e a jószándékú népnevelés. Mert vegyük csak a Tündérkertet: Itt az oktatásnak, a nevelésnek az a  célja, hogy megszerettessük a tehetősebbekkel a gazdagokkal a szépet, a rendezett, tiszta országot, hogy így ők is tudatosan vállalják a Tündérkert adót. Fontos, hogy tudják, hogy nem céltalanul veszi el az állam a pénzüket és adja a szegényeknek, hanem adójukból megszépül környezetük, rendezetté válik a szülőföldjük. Áldozatukból Tündérkertté válik, bölcs szakemberek irányítása alatt dolgozó egyszerű emberek keze nyomán a táj melyben ők is élnek. Szülőföldjük szép, rendezett lesz, ahonnan így már nem vágynak el gyermekeik, unokáik, és ha ezt ők megértik és ha bíznak a hatóság szervező erejében, akkor sokan önként is, vagyonuk egy részét majd e Tündérkert alapba fogják befizetni.

A munkanélküli embereket, ha erővel visszük ki az önkéntes munkára, akkor lázadozni fognak, és munkájuknak nem lesz meg a várt eredménye. Ezért az előttünk lévő hosszú tél folyamán nagyon fontos, hogy vágyat ébresszünk az emberekben az alkotó, értelmes munka iránt. Ha látjuk a szép hóval borított hegyeket, és a hegyeken sítalpon száguldó férfiakat, nőket, akkor sok ember szívében vágy fakad a sízés után. Vágyaink vezetnek, én hiszem, hogy szép és jó elültetni egy - egy tő virágot, és a nyári melegben gyönyörködni annak színpompás szirmaiban. Gyermekeimnek mondtam, hogy egyetlen doboz szivar árából, két tő rozsa vásárolható tavasszal a piacon. Egy csomag szivar elfüstölése, sokak szerint körülbelül egy órát vesz el tőlünk naponta. Képzeljék el - mondtam nekik, - ha itt a Kárpát-medencében, ha csak egy millió ember, nap mint nap elültetne egy rózsatőt, és ha mindannyian egy - egy órát kertünk gondozására fordítanánk, mi történne? Képzeljük csak el milyen egészségesek lennénk, és milyen szép lenne ez a táj, mely a szülőföldünk, melyben őseink nyugszanak, ahol nap mind nap élünk,  és melyben egykor mi is nyughelyt találunk. A gyerekek szinte egyszerre mondták: -„Csaba testvér nagyon szép lenne”, majd egy kócos kisgyerek csendesen megjegyezte: „Akkor a svájciak hozzánk jönnének tanulmányi útra, gyönyörködni a mi szép hazánkban.”

Ugyanúgy a falvaink, városaink lepusztult utcáit, roncsházait felújító, megszépítő, otthont teremtő "szép-ház program" is az oktatással, ráneveléssel kellene induljon. Fábiánsebestyénen vezetett az utam keresztül, és az út szélén az autóból megpillantottam szemem sarkából egy szép, rendezett kis épületet, azt hittem, hogy egy útszéli kis kápolna. Visszatolattam, és kiszálltam az autóból. Egy kedves idős bácsi rendezte a virágokat, és kiderült, hogy biza nem kápolnát láttam, hanem egy egyszerű, távolsági buszmegállót a falu egyik utcájában. Nagyon szép, rendezett, virágokkal körbeültetett, olyan, amelyen egészen biztos, hogy örömmel száll le a távolba szakadt, szüleit meglátogató gyermek. Beszélgetésbe kezdtünk és kiderült, hogy nem a hatóság, hanem ez a kedves nyugdíjas bácsi, nem pénzért, hanem saját örömére ő maga tette rendbe és gondozza ezt a buszmegállót és a környezetét. Néztem a bácsit és a szívem eltelt örömmel. Lám, egy egyszerű távolsági buszmegálló is lehet dísze egy falunak, reményt adó jelképe a hosszú utak vándorának.

Ugyancsak a népnevelés az alapja, a Szent István Terv negyedik pillérének, a demográfiai egyensúly helyreállításának. Mind többen kimondják, hogy a demográfiai csőd minden más csődnek, a gazdasági, anyagi csődöknek is az oka. Hol nem születnek és nőnek fel becsületesen a tiszta szemű, kacagó gyermekek, ott nincs jövő, ott egészen biztos sorvadás, összeomlás, elhalás vár a társadalomra. Mikor egy gyermek születik, nem csak egy kisbaba jön a világra, hanem megszületik egy édesanya is, ki a félénk, gyámoltalan lányból, gyermekéért küzdő oroszlán lesz, és ugyancsak a gyermek születése teszi érett, kiszámítható, megbízható férfivá a sodródó kamaszt, kiben olyan erők forrásai fakadnak fel, hogy családjáért képes lehozza az égről a csillagot. Persze vannak kivételek, de én azt látom, hogy a legtöbb embert a gyermek vállalása és annak tudatos nevelése újjáteremti,  erősebbé, bölcsebbé, értékesebbé teszi. Sajnos, a gyermek nem vállalása, örök sodródó, hányódó létre kárhoztatja az embert, sokszor megkeseredik, a búvadé lesz a sorsa. Itt ezen a téren is csak bölcs, alázatos érveléssel, nyugodt tanítással, életből vett sok - sok szép, igaz példával lehet eredményeket elérni. Természetes, hogy az élni akaró nagy közösségnek, minden kis megfogant élethez gondoskodó szeretettel le kell hajolnia.

Jön az ősz, a tél, a természet is körülöttünk lassan megpihen! Ilyenkor a kifelé való munka lelassul, és a csendben a szellemi munkáé lesz a főszerep. Ezért is arra kérem a döntéshozókat, hogy szakítsanak időt, és magyarázzák el a célokat, bátorítsák, lelkesítsék az embereket, hisz enélkül minden szép cél megfeneklik. Bármekkora lendülettel nekiállhatunk a hideg vasnak, formálni nem tudjuk, csak szétverhetjük, ha azt a tűz kohójában előbb izzásig fel nem hevítjük. Ha a Szent István Tervnek utat akarnak nyitni, akkor szervezzenek okos vitaesteket, keressenek bölcs tanítókat, papokat, olyanokat kik a létért való küzdelemben már győztes csaták után vannak, hogy mint igaz tanukra hallgassanak rájuk az emberek. Vesztett csaták tábornokai hallgassanak, mert ők úgy is csak kudarcaikat akarják majd megmagyarázni.  Olyan igaz szólok kellenek, akik valós vágyakat tudnak ébreszteni az emberekben, szárnyakat adó reményt adhatnak az után, amit a jó Isten mindannyiunk szívébe bele írt:  a családunk,  a szülőföldünk, a szép és a hasznos teremtő, alkotó munka után.

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba t.
Csíksomlyó, 2011 augusztus 25