Most jött a tavasz és a búza már hányja a fejét?! Szemünk előtt születik az új kalász, a friss, finom ropogós kenyér! Megálltam a búzatábla mellett és szívem eltelt fénnyel, bizalommal, reménnyel, lám - lám szeret az Isten! A törékeny, zsenge búzaszál, a láthatatlan Isten látható simogatása, áldása, a sokat nyüzsgő-mozgó, 2016-ot író nyugtalan emberének! Köszönöm Uram, hogy szeretsz, hogy újból megajándékozod a te gyermekeidet termékeny idővel, életet jelentő finom kenyérre, áldást adó élő reménnyel! Hálás szívvel,