Sokszor elcsodálkozom, hogy számunkra mennyire csak a rossz, fájdalmas hírek fontosak! A mohácsi vesztes csatáról mindannyian meg szoktunk emlékezni! A sebeket újból és újból feltépjük, de arról, hogy Európa összefogásával sikerült a törököket kiűzni Kárpát-medencéből, arról szinte soha nem emlékezünk meg! Igen, joggal lehetnénk büszkék a pontosan 333 évvel ezelőtti, az úgynevezett "második Mohácsi csatára" is, vagy az 1697-es Zentai csatára, amikor végérvényesen letűnt a lófarkas zászló a szülőföldünkön, de nem tesszük meg, pedig gyógyítaná szívünket!
Igen, sok seb, fájdalom van az életünkbe, de vegyük számba a kisebb - nagyobb győzelmeket, mindazt, ami érték, előre mutat, reményre, bizalomra adhat erőt! Gondoljunk örömmel e szép nyári napon Kolber atyára, ki a gyűlölet és a halál földjén, mint csodaszép csillag ragyog, táplálja az emberi jóságba, szeretetbe vetett hitünket! Ahhoz nyúljunk, lelkünket azzal tápláljuk, ami erőt ad, hitet, bizalmat szül a szívünkben! A bölcs ember tudja, hogy az erdőben sok mérges gomba is van, de nem azt gyűjti össze, s nem azokból készít szeretteinek, családjának vacsorát, hanem a jó ízletes, tápláló vargányából, rókagombából, őzlábból!
12.00 Torna - a jókedvű, vidám mozgás a testet, lelket táplálja, a sikerélmény bátorságot szül a szívünkbe, erőt ad céljaink eléréséhez, valóra váltásához!
17.30 Játék Tanösvény! Laurával, Zitával induljunk neki, fedezzük fel a gyermeki világ porosodó, a feledés határán egyensúlyozó sok - sok játékot!
18.00 Szentmise! Minden mise igazából Isten oltárán bemutatott áldozat! Krisztus előtt az emberek véres áldozatokat mutattak be! Megváltónk keresztáldozata az Újszövetség oltárához vezetett bennünket, ahol nem csak Krisztus örökérvényű keresztáldozata, nagypéntek vér nélküli jelenbe emelése történik, hanem mi magunk is, megzabolázott vérünkkel, drága időnk odaáldozásával, mint az Újszövetség papjai, Isten előtt hódolunk! Annyi mindent kaptunk Teremtőnktől, vágyjunk arra, hogy mi is legalább egy órácskát életünkből ajándékozzunk az élet Urának! A szentmisén való részvételünkkel Isten iránti szeretetünket fejezzük ki, mutassuk meg!
A mise után újból átadjuk a szót a gyerekeknek, a játéknak! Vidáman szaladunk előre a Játék Tanösvény újabb udvarába!
Szép napot kívánva,
Csaba t.
2020. augusztus 14.
Megalázó vereséget szenvedett a török sereg a második mohácsi csatában
333 évvel ezelőtt, 1687. augusztus 12-én két, közel azonos létszámú sereg nézett egymással farkasszemet a Dráva két oldalán. A Lotaringiai Károly vezette keresztény had végül meglepő könnyedséggel, csupán az egyik szárnyát bevetve győzedelmeskedett az Európától hadászati értelemben egyre jobban leszakadó Oszmán Birodalom ellen. A területi közelség miatt második mohácsi csatának is nevezett ütközet lélektanilag is fontos volt, ugyanis az 1526-os magyar kudarccal ellentétben 161 évvel később a törökök szenvedtek katasztrofális vereséget.
A köznemesség őt támogatta, de valóban önálló király sosem lehetett Szapolyai János
Országáról mondott le Lotaringiai Ferenc, hogy feleségül vehesse Mária Teréziát
A magyar jogot megkerülendő, ausztriai nemesekként ítélték el a Wesselényi-összeesküvés résztvevőit
Európa betege?
1683 szeptemberében a Bécset ostromló török had vereséget szenvedett Kahlenberg lejtőin az egyesült lengyel-német seregektől. Sokakat meglepett ez a fordulat, hiszen az osztrák császárváros felszabadításáig egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy az Oszmán Birodalom Európa "beteg embere".
Az 1660-as években ugyanis még jelentős sikereket értek el a törökök: 1660-ban elfoglalták Váradot, az 1663-ban az osztrák kormányzat feltűnő pacifizmusa miatt megindított hadjárat során pedig Érsekújvár, Léva, Nógrád, Nyitra, Szécsény és még jó néhány kisebb vár fokára tűzethette ki a félholdas zászlót Köprülü Ahmed nagyvezír, aki a számukra vereséggel végződő szentgotthárdi csatát követő vasvári békében is megtarthatta elfoglalt területeit.
Utóda, Kara Musztafa - és tulajdonképpen az európai vezetők zöme is - rosszul mérte fel Isztambul erejét. Sokan úgy vélték, hogy a már ténylegesen a nagyvezírek által irányított Török Birodalom a 17. század második felében a korábbi anarchikus állapotokat követően újból a 16. századi fényében ragyog, sőt erősebb, mint valaha.
Ezt mutatta Kréta 1669-es elfoglalása, valamint a mai Ukrajnához tartozó Podólia 1672-es meghódoltatása, amely során még Kijevben is látogatást tett az oszmán haderő. A Porta területe 1683-ban volt a legnagyobb, IV. Mehmed szultán (1648-1687) mintegy 5,2 millió négyzetkilométer felett uralkodott (ma 780 ezer négyzetkilométer Törökország területe).
A hatalmas méretű birodalom azonban kimaradt az európai "hadügyi forradalomból", ami már a szentgotthárdi csatánál is kiütközött, azonban leginkább Bécs ostrománál, majd az ezt követő, 16 éven át húzódó háború során volt tetten érhető.
A nagyvezír azért támadta meg a Habsburgok 16. században többször is tűz alá vett központját, mert reális esély mutatkozott arra, hogy a francia támadástól is tartó császáriak nem képesek megvédeni uralkodójuk székhelyét. I. Lipót és az egész udvar el is menekült a több mint százezer fős török had felvonulása hallatán.
A keresztény hatalmak ugyanakkor XI. Ince pápa jótékony közreműködése révén összefogtak a túlontúl elbizakodott Oszmán Birodalom ellen, amelyet a kahlenbergi csatát követően megalakuló Szent Liga államai több ponton is megtámadtak: a császári csapatok magyar területeken, az oroszok az Azovi-tenger környékén, a lengyelek Moldva földjén, míg a velenceiek Athént ostromolták, a franciák pedig a Habsburgokkal való fegyverszünettel segítették a török európai kiűzetését.
A következő években jelentős magyar területek kerültek I. Lipót kezére, 1686-ban pedig már Buda várának közel tízezer fős török őrsége is meghajolt a nyugati ostromtechnika előtt. Az év végére a törökök békét akartak kötni a császárral, azonban a korábban állandóan az oszmánnal való megegyezést sürgető bécsi udvar ezúttal nem egyezkedett, célja a hivatalosan 1527 óta Habsburg kézen lévő Magyar Királyság minden területének visszafoglalása volt.
www.mult-kor.hu