NAGYPÉNTEK - AZ ÚR ELÍTÉLÉSÉNEK, KERESZTÚTJÁNAK, MEGFESZÍTÉSÉNEK, KERESZTHALÁLÁNAK ÉS SÍRBAFEKTETÉSÉNEK NAPJA...
E napon az Olajfák-hegyén elfogott Jézust láncraverve a főpap palotájába hurcolták, ott arcul verték, leköpdösték, koncepciós perben hamis tanúkat sorakoztattak ellene és méltónak találták őt a halálra.
Virradatkor a helytartó palotájába vitték, mert halálos ítéletet csak a rómaiak helytartója mondhatott ki.
Habár Pilátus semi rosszat nem talált benne, hatalmát féltve, cinkosukká vált. Szöges korbáccsal megostoroztatta, mely a bőrt, a húst és az izmokat is letépte a testről és átadta nekik, hogy keresztrefeszítsék.
A katonák királyi palást gyanánt katonai bíborköpenyt terítettek rá, királyi jogarként nádszálat adtak a kezébe, felyére tövisből font koronát nyomtak, majd hódolatként verték, köpdösték és csúfolták őt.
A keresztút végén – kezetit és lábait átütve - a keresztre rászögezték. Ezen pedig a nap kilencedik órájában (a mi óránk szerint délután háromkor) kilehelte a lelekét. A nap elsötétedett, a fold megremegett, megnyíltak a sírok és sok halott feltámadva kijött belőlük. A templom belső szentélyének függönye pedig kettéhasadt a tetejétől az aljáig, jelezve, hogy e pillanatban megszűnt az ószövetség, s helyébe a Jézus vérével megpecsételt új szövetség lépett.
Az alkonyat közeledtével, még mielőtt a sabbat, vagyis a zsidók szombatja kezdetét jelző sófár-kürtöt a templomhegyen megfújták volna, a keresztről jó akaratú emberek leemelték és egy új sziklasírba eltemették...