Kedves Testvérek!
Itt van az ősz, hóharmat tarolja le a
virágokat, a leveleket a fákról. Október a levert forradalmak, népünk
szenvedéseinek az ideje is. És alattomosan körülöttünk kígyózik ez a
gazdasági váltság, melynek méreteit, és a mi kis életünkre való
hatásait még nem is látjuk pontosan.
Gondok, bajok, váltságok részei az életünknek. Krisztus nem ígérte,
hogy aki utána akar menni, annak csupa napfény lesz az élete, és
virágesőben járhat, majd az angyalok által elénk terített
bársonyszőnyegen. Nem: Ö azt mondta, hogy: "ki utánam akar jönni vegye
vállára a keresztet és úgy kövessen engem!"
Felmerül a kérdés, és sokan nekem is szegezik, hogy egy kereszténynek mi a teendője váltság idején.
Arra
gondoltam, hogy a Szentcsalád példáján keresztül fogalmazzunk meg a
magunk számára egy stratégiát. Nézzük meg ők hogyan viselkedtek a
váltság idején, és kövessük őket alázattal:
Ismerős a történet:
a 12 éves kis Jézussal szülei felmennek Jeruzsálembe. Az ünnep végén
elindulnak hazafelé, és egy idő után észreveszik hogy nincs velük a
gyermek. Szörnyű percek lehettek ezek:
Három fontos szabályra hívnám fel a figyelmeteket:
1.
A Szent Család nem esik pánikba: Abban az időben a közbiztonság nem a
mai volt, az, hogy egy erős, egészséges fiút elraboljanak rabszolgának,
nagyon elképzelhető. Bármi megtörténhetett, látták ők már a
gyermekgyilkos Heródes kegyetlenségét is. A szentcsalád uralkodik
magán, szépen szisztematikusan elkezdik keresni az Isten által rájuk
bízott Gyermeket. Három nap hosszú idő, és mégis amikor megtalálják,
Mária csak ennyit mond: "nézd atyád és én aggódva kerestünk, miért
tetted ezt velünk? Döbbenetes önuralom, nem kerül elé nadrágszíj,
nincsenek idegösszeomlások, nagy jelenetek, sírógörcsök. Csodálom ezt
az önuralmat, melyet kemény, kereső három nap után siker koronáz.
2.
Nem dobják be a tör ülközőt, fásult rezignáltsággal, nem ülnek le, és
fatalista módon, nem mondják, azt, hogy ha akarja majd az Úr
visszahozza a gyermeket. Nem mondják azt, hogy Isten adta és Isten
elvette, hanem minden erejüket megfeszítve próbálják megoldani ezt a
váratlan komoly feladatot, mellyel szembe kerültek. Isten rájuk bízta a
Szent Fiát, és ők a maguk kis emberi eszközeikkel sikeresen próbálják
megoldani a feladatot. 1-2 nap után sem adják fel a keresést, tudják,
hogy Isten lehetetlen dolgokat nem biz az emberre. Csak kell legyen
megoldás! Végérvényesen nem mehet zsákutcába az élet! És nekik lesz
igazuk, megtalálják és átölelhetik drága kincsüket a földre szált élő
szeretetet.
3.
Összezárnak. Nem esnek egymás nyakának, és nem kezdik firtatni, hogy ki
mennyire felelős a kialakult helyzetért. Persze hogy mondhatta volna
Mária, hogy te vagy a férfi, miért nem ügyelsz ránk? És József is
kitörhetett volna: Hát nem rád bízta a Jóisten a gyermeket, te
beszéltél az angyallal, te v agy az anya! Mind a kettőjüknek igaza
lehetett volna, de most nem az igazságot kell keresni, hanem a
földreszállt szeretetet, az Istenembert.
"Atyád
és én aggódva kerestünk.." mondja Mária. Együtt, felelősen próbálják
elhárítani az életük ellen irányuló csapást. Ők tudják, hogy nem
egymásban kell keresniük a problémát, a gond ott van és egyformán
sújtja mindkettőjüket, ezért minden erejüket latba vetve összefognak és
együtt oldják meg a feladatot.
Kedves Testvérek a létért
küzdeni kell, az erdőben a kis őzike létével fizet, ha a rejtőzködés,
menekülés, életben maradás feladatait nem tudja megoldani a farkasok
között. Számára nem kérdés, hogy van-e kedve szaladni, csendben
figyelmesen táplálkozni? Neki ott nincsenek jogai, csak lehetőségei,
melyeket ha kihasznál, életben marad. Természetesen a feladat megoldása
okosabbá, ügyesebbé, erősebbé teszi. Mindennapi küzdelmei által nő fel,
hogy nagy és szép legyen.
Az emberek világ a is hasonló! Mi is
dzsungelben élünk! Az ördög mint ordító oroszlán vesz körül, és azt
keresi, hogy kit nyelhet el. A létünkért küzdünk. Ha megtanulunk két
lábon járni, szépen beszélni, önmagunkon uralkodni, nehéz helyzetekben
kitartani, éles szemekkel meglátni a veszélyt, a lehetőségeket, és azt
villámgyorsan, és pontosan lereagálni, akkor életünk itt a földön
kiteljesedik. Ahogy Mária felvállalta a feladatot, és annak
becsületes elvégzése által felnőtt a Mennynek Királyné asszonya címhez,
mi is felnőhetünk oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljünk, ha kitartó
kemény munkával megkeressük és megtaláljuk a holnapba vezető utat.
Szeretettel, cs. t.