Kismuncseli barátaimat hosszan látogattam. A kedves házaspárnak 13 gyereke van, szépen nevelték őket mi is sokszor segítettük az életrevaló, kedves fiukat, lányokat! A kápolnába, ha ők eljöttek mind, akkor már mások nem is erőst fértek a szobába!!

Amikor a bányát bezárták a kulcsot nekik adták oda, ők ügyeltek az irodákra, de maga a bányára is! A kulcsot a néni ott tartotta a kredencben a cukros dobozba. Lassan a bánya eltűnt, mindent elhordtak, még a betont is szétverték nagy botokkal, hogy a benne lévő vasat értékesíteni tudják. A kulcs az megmaradt, most is ott van a dobozban, a néni kacagva mondta, hogy 13 gyerek mellett a cukros doboz mindig üres volt, így a kulcsot nem kellett eldobni, vagy más helyre tenni!

Ami meglepett az az, hogy a 13 gyermek után e kedves házaspárnak összesen öt unokája van! A fiatalok szétszéledtek a nagyvilágban Spanyolországtól, Angliáig mindenütt vannak gyermekük, ügyesek, dolgoznak, közben telefonon jelentkeznek, de unoka csak ez az egy kislány van otthon!

Jó volt találkozni, elbeszélgetni a régi szép időkről, melyek úgy tűnik, hogy ide e hegyekre nem fog soha visszatérni! Ők engem tartanak a papjuknak, én meg büszkén vállaltam 25-30 évvel ezelőtt is, de most is őket, Krisztusban testvérek vagyunk, és ha megérjük, a mennyországban is jó lesz velük találkozni!

Szeretettel, 

Csaba t.