Chantal Szent Johanna Franciska (1572–1641) a római katolikus egyház egyik meghatározóbb női szentje, a Vizitációs Nővérek társalapítója. Élete a családi hivatás, a gyász és a mély lelkiség rendkívüli összefonódása. 

„Meg kell halnunk önmagunknak, hogy élő kövekként épülhessünk be Isten templomába, és hogy Krisztus éljen bennünk.” Szent Franciska

Francia nemesi származás: Dijonban született, magas rangú nemesi családban. Korán elvesztette édesanyját, édesapja vallásos és szigorú szellemben nevelte. 1592-ben feleségül ment Christophe de Rabutinhoz, Chantal bárójához. Házasságukból hat gyermek született (közülük négyen érték meg a felnőttkort). Franciska minta anyának és példás gazdasszonynak bizonyult. Házassága kilencedik évében férje egy vadászbalesetben életét vesztette, így 28 évesen özvegyen maradt nehéz anyagi és családi körülmények között.

1604-ben találkozott Szalézi Szent Ferenccel, Genf püspökével, aki lelkiatyja és közeli barátja lett. A vele való lelki kapcsolat meghatározza fennmaradó életét. Miután gyermekei felnőttek és elindultak az életben, 1610-ben Annecy-ben Szalézi Szent Ferenccel együtt megalapította a Szűz Mária Látogatásáról Nevezett Apáca-rendet (Vizitáció). A rend különlegessége volt, hogy a megszokottnál nyitottabb volt, és gyengébb egészségi állapotú vagy idős nők befogadására is lehetőséget adott.

Szalézi Szent Ferenc halála (1622) után Franciska egyedül kormányozta a rendet, amely életében több mint 80 kolostorra bővült. 1641. december 13-án hunyt el Moulins-ban. 1767-ben avatták szentté.

„A szeretet nem ismer akadályokat; Isten iránti odaadásunk mértéke az, hogy mennyit vagyunk készek elszenvedniérte és felebarátainkért.” Chantal Szent Johanna Franciska

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: A Marosszéki Kodály Zoltán gyermekkar két aranyos énekese.