Ebben a zűrzavaros, háborús időben nagyon fontos, hogy tanuljunk Krisztus vértanúitól – köztük Boldog Orosz Péter atyától – a Jézus Krisztus és az Ő Egyháza iránti hűséget, a minden áldozatra kész szeretetet!
2026. szeptember 13-án, vasárnap Bilkéről, Boldog Orosz Péter vértanú ereklyéi mellől Alsósáradra zarándokolunk, ahol a 2002 után épült, gyönyörű Mária-kegyhelyen szentmiseáldozatot mutatunk be. Nagy szeretettel várunk mindenkit a tavaly szeptemberben boldoggá avatott testvérünk oltárra emelt ereklyéi mellett, az áldott békéért vállalt zarándokutunkon és a csodás Mária-kegyhelyen, ebben a szép őszi időben.
2026. szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Beregszász gyönyörű, középkori templomának búcsúünnepét tartják 18:00 órától, ahová engem hívtak meg, hogy megtartsam az ünnepi beszédet. Milyen jó lenne, ha Erdélyből, Magyarországról és a Felvidékről is minél többen el tudnánk menni, hogy jelenlétünkkel jelezzük szolidaritásunkat és együttérzésünket kedves kárpátaljai testvéreink felé!
Szeretettel várom a jelentkezéseteket,
Csaba t.
A Boldog Orosz Péter vértanú életrajzát Lődár Jenő atyától kaptam: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. Nála kell jelentkezni, ha szeretnél részt venni a zarándoklaton!
Orosz Péter, titkos püspök, Bilke parókusa. 1917. július 14-én született a Szabolcs-Szatmári Biri községben a helyi parókus második fiaként (édesapja 1918–ban elhunyt, János bátyja is hitvalló pap lett, 1948–56 között volt börtönben). Édesanyja halála után 1927-től a hegyi Szkotarszko községben Szabó Sándor atyánál nevelkedik (annak felesége nagyapja húga volt). 1933-ban Sándor atya halála után annak öccse, Szabó András atya szeklencei (szokirnicai) paróchus fogadja be. A közeli huszti gimnáziumban érettségizik 1937-ben. Teológiai tanulmányait az ungvári szemináriumban végzi, 1942-ben nőtlenként szentelik pappá. Nagykomjáti segédlelkész, majd bilkei paróchus.
Adataink szerint 1944. december 19-én szenteli püspökké titokban boldog Romzsa Tódor püspök. 1948-től többi paptársához hasonlóan a hatalom az Ortodox Egyházba való áttérésre próbálja késztetni, eltiltják papi hivatása gyakorlásától, ezt ezután titokban végzi. Egy kisebb papi csoporttal koordinálva tevékenységét (Horineczki János, Margitics János, a későbbi segédpüspök, Román János és Csengeri János) titokban látja el az Ilosvai és Nagyszőlősi járás híveit. A belügyei hatóságok nyomoznak utánuk, pénzjutalmat ajánlanak fel a nyomravezetőnek. Árulás miatt 1951-ben Margitics János és Román János atyákat letartóztatják és elítélik, a letartóztatás növekvő veszélye miatt Csengeri János és Horineczki János atyák más körzetben folytatják titkos papi működésüket. Orosz Péter atyára marad a teljes ilosvai járás és a Borzsa folyó völgye ellátása. A KGB és a milicia erőfeszítései így már csak őrá központosulnak. 1953 elején Bilkén tartóztatták le az őt titokban befogadó és segítő Sztankó-család portája udvarán. Mintegy két héten át az ungvári KGB nyomozótisztjei hallgatják ki. Akkor halt meg Sztálin, még tisztázatlanok voltak a szovjet hatóság új egyházpolitikai elvei, így szabadlábra helyezik. Orosz Péter atya folytatja papi munkáját. De az ilosvai rendőrség vezetője, I. Harcsenko, az egyik operatív tanácskozáson a helyi KGB parancsnoka, Podlesznij rendelkezésére ismét utasítást ad letartóztatására. Az eligazításon kémnek nevezte, akit élve vagy halva el kell fogni. 1953 nyarán még sikerül a bozótba menekülnie a miszticei híd mellett, ahol Jackánics László atyával együtt haladt el, az utána küldött rendőrgolyó még elkerüli (a feltartóztatott Jackánics László atyát 3 nap múlva szabadon bocsátották).
Orosz Péter atya 1953. augusztus 27-én, az Istenszülő elszenderedésének előestjén Nagykomját községben titokban még sokakat meggyóntatott, elvégezte a Szent Liturgiát, amelyen igen sok hívő vett részt. Az ünnepnapon délben kísérőjével, Sztankó Katalinnal a vasútállomásra indult, hogy Bilkére utazzanak. Egy tehervagonban végezte a rózsafűzért, míg kísérője a jegypénztárhoz ment. De valaki felismerte és szólt a szolgálatos rendőrnek, a Bogarevicából származó V. Pósiknak (Povsiknak). Előbb Katarinát kérdezte – Hol van a pap? Nem tudom. A váltókezelő Vaszil (László) Kepicset kérdi – az megmondta. Már esteledett – a rendőr letartóztatta Orosz Péter atyát és Sztankó Katalinnal együtt Zaricsa irányába kísérte őket, J. Hudán rendőraltiszttel együtt. A hídon áthaladva az útszéli kereszt mellett, amely ma is ott áll, Orosz atya kérlelni kezdte Pósik rendőrt: „Eresszen el, nem megyek tovább.” Az megfenyegette: „Imádkozz, itt a véged!” Orosz atya letérdelt a kereszt előtt, magához vette a nála levő Szent Eucharisztiát – és ekkor három méter távolságból két lövés dördült el, az egyik a lábát, a másik a fejét találta el. Orosz Péter atya halála előtt még elsuttogta, hogy 60 el nem végzett miseintenciója van – mindezekről Katalintól tudunk. A falutanács felébresztett elnöke odarohant a tetthelyre – „Mit tettél, te gyilkos!” Pósik, mivel biztos volt főnökei támogatásában, őt is megfenyegette – „Hallgass, mert veled is ugyanazt teszem!” A meggyilkolt pap testét az ilosvai kórház hullaházába szállították, itt két napig feküdt meztelenül a padlón. A komjáti hívek kérték a test kiadatását, hogy eltemessék, de ezt megtagadták.
A vértanút Kamjánka falu mellett kaparták el a mezőn – de jószágot lelegeltető gyermekek megtalálták. Erre ismét eltüntették a testet, éjszaka szállították el Ilosva irányába. Bár voltak tanúk, tisztességes rendőrök, de 39 évig nem mertek megszólalni. 1992. július 28-án mutatta meg az egyik korabeli rendőr az eltemetés helyét – a helyi rendőrfőnök garázsa betonpadlója alatt. Az exhumáció és az igazságügyi azonosítás után a vértanú ereklyéi végre méltó helyre lettek eltemetve – a bilkei templom kertjében emelt kicsiny sírkápolnában.
Bár 1996-ban még élt gyilkosa (a szibériai Omszkban vallott is egy Kárpátaljáról kiküldött nyomozó rendőrhadnagynak), de a 8201092 sz. bűnügyet, amelyet a gyilkosság tényét tanúsító maradványok előkerülése nyomán indítottak, elévülés címén lezárták.