János evangéliumának 21. fejezete számol be Jézus feltámadás utáni harmadik jelenéséről a Galileai-tenger partján, Tabghánál. Ültem a parton, és próbáltam elcsendesedni, engedni, hogy az Úr megszólítson e szent helyen!

Az első dolog, ami eszembe jutott: Péter és a többi apostol egész éjszaka halásznak, de semmit sem fognak. Ők szakemberek, de Isten áldása nélkül még ők sem tudnak eredményeket elérni. Itt, e gondolatnál szinte le is álltam, mert milyen sokszor láthatjuk, hogy Isten áldása nélkül az életünk bizony sokszor eredménytelen, sikertelen „halászat” lesz!

De aztán mindjárt a csodálatos halfogásra összpontosítottam. Jézus túlcsorduló szeretettel megajándékozza az ő kedves tanítványait! Az apostolok csüggedtek; a Szentírás nem írja, hogy hangosan imádkoznának, egyszerűen a hajnali ködben,csendes evezőcsapásokkal sodródnak a part felé. És ott áll a parton Jézus, de a tanítványok még nem ismerik fel. Ő azt tanácsolja nekik, hogy a hajó jobb oldalára vessék ki a hálót. Ekkor rengeteg halat fognak (szám szerint 153 nagy halat).

Jézus mellett füstöl a tűz, sül a kenyér, pirulnak a halak; átdöfött lábakon járva rőzsét gyűjt, átdöfött kézzel reggelit készít átfázott, éhes tanítványainak. Jézus előre elkészítette nekik az ételt. Megható ez az isteni figyelmesség és gyöngédség!Mintha mi sem történt volna, Jézus hívja őket: „Gyertek, egyetek! Finom, nyami-nyami!”

Nem sokkal vagyunk nagypéntek után, és Jézus odamegy a tűzhöz, kezébe veszi a kenyeret meg a halat, és odaadja nekik.Jó étvágyat, fiúk! Jóllaknak, majd csendben, néhány szóval megbeszélik a lényeget: „Péter, szeretsz-e engem?” Majd az emberiséget – akiért nagypénteken odaadta az életét, a szeme fényét – rábízza a fázva, félve, csendben gubasztó apostolfejedelemre. Döbbenetes!

Itt mind az öt témáról lehetne egy egyhetes lelkigyakorlatot tartani! Egyszerűen szeretnélek biztatni az elcsendesülésre, és arra, hogy bízzatok Jézus Krisztusban, akinek a nagyhét minden szenvedése és kínja sem tudja megtörni vagy elfordítani a szeretetét – sem az apostoloktól, sem tőlünk. Az ember az Isten drága szeme fénye; törődik, gondoskodik rólunk, mert Ő az örök szeretet, 

Csaba t.