"Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be."
Felvidékről ma egy nagy busz vendég érkezett. Szépen elbeszélgettünk és elváláskor arra kértek, hogy áldjam meg őket. Egy aranyos, kedves kislány ott téblábolt mellettem, négy évvel ezelőtt fogadtuk be, most lassan hat éves, de még elég pici ahhoz, hogy könnyedén magasba emeljem. Elkaptam a derekát, fülébe súgtam, hogy fogja össze a kezét úgy mintha imádkozna és én vele, akár egy szentségmutatóval megáldottam a kedves vendégeket. Gyakran szoktam így "gyermek áldásban" részesíteni az embereket. Szabad ilyet tenni?
A Szentírás szavait ha komolyan vesszük, akkor hinnünk kell, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus nemcsak az evangéliumban és nemcsak az Oltáriszentségben, hanem a gyermekekben is valamilyen módon jelen van. Milyen jó lenne, ha az élet szolgálatában, a gyermekek családjainkba való befogadásának "Istentisztelete" elterjedne a mi népünk körében. Milyen jó lenne, ha tudatosulna bennünk, hogy nem a gólya hozza a kisbabát, hanem Teremtő Istenünk szeretne végtelen alázattal beköltözni otthonunkba! Meg vagyok győződve, hogy egy terhesség megszakítás útjára lépő fiatal ha megfontolná, hogy a kisbaba mely a méhében van, őt élő tabernákulummá tette, akkor nem a kisbaba életét, hanem a saját útját szakítaná meg az abortusz klinika felé! A gyermek nem teher, hanem áldás, mely életünknek értelmet, fényt, ragyogást ad, Istenünkkel egy asztalhoz ültet.
25 éve nevelünk gyerekeket és hiába nézem hosszan a képeket, a névsorokat, egyetlen olyan arcon vagy néven nem akad meg a szemem amelyikről azt gondolnám lelkem mélyén, hogy kár volt befogadni, kár volt igent mondani az ő jövetelekor.
A nagy nyári melegben szobám csendjében, gondolatban átölelem gyermekeinket magasba emelve őket, és megáldom a kedves olvasókat az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében! Imádkozva arra kérem teremtő Istenünket, hogy népünket áldja meg gyermekek iránti őszinte szeretettel, adja, hogy minden egyes gyermek mely megfogan itt, megszülessen és oly nagy szeretettel legyen fogadva a családba az ő édesapjától, édesanyjától, ahogyan a szentáldozáshoz járuló ember magához veszi az Oltáriszentséget.
Szeretettel,
Csaba testvér
Evangélium
A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18,1-5. 10. 12-14
"Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be."