Mindannyian, az Újszövetség népei várjuk Krisztus második eljövetelét! Megváltónk nem hagyott el, egészen biztos, hogy ezer szálon, számunkra elképzelhetetlen szeretettel kapcsolódik, kötődik hozzánk! Ő szólít meg a Szentírás lapjain, Ő nyújtja felénk a kezét egy mosolygó kisbabában vagy ágyban fekvő beteg emberben, de a börtönök rácsain keresztül is ő fordítja felénk esdve a tekintetét! Megváltónk, a lelkiismeretünk csendjében néha szelíden kopogtat, máskor meg erőteljesen dörömböl, de nap mint nap jelenvan az életünkben! Közénk jön minden egyes szentmisében az Oltáriszentségben, de a többi szentségben is vele találkozunk! Ez mind igaz, és ez mind nagy - nagy örömforrás számunkra, de ennek ellenére mindez nem elég! Mi adventi várakozással hívjuk, kérjük, hogy újból jöjjön el látható valóságában, és öleljen át bennünket, gyermekeit azzal az Atya-szeretettel, melyre lelkünk mélyén születésünk óta várunk!
Alázattal itt állunk a már és a még eszkatalogikus feszültségében, meg vagyunk váltva, de még mindig e földi síkon botladozunk, baktatunk, botorkálunk! A végtelenre szomjas lelkünk Teremtőnk után kiált! A végtelen szépség, jóság, bölcsesség, igazság, szentség utáni vágy űz! Isten hiánya nyugton nem hagy, mint mardosó éhség talpra állít és kilök a pusztába, hogy akár öntudatlanul is ott tolongjunk a Végtelent kereső testvéreink végtelen közösségében! Keresztelő Szent Jánosokra várunk, kik utat mutatnak, erős kézzel, kemény hanggal Teremtőnk felé fordítják arcunkat, mert színről színre szeretnénk látni megváltó Istenünket.
Urunk, második eljöveteledre várva,
Csaba t.
Evangélium
Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Ő volt az, akiről Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!”
Mt 3,1-12
Mindannyian, az Újszövetség népei várjuk Krisztus második eljövetelét! Megváltónk nem hagyott el, egészen biztos, hogy ezer szálon, számunkra elképzelhetetlen szeretettel kapcsolódik, kötődik hozzánk! Ő szólít meg a Szentírás lapjain, Ő nyújtja felénk a kezét egy mosolygó kisbabában vagy ágyban fekvő beteg emberben, de a börtönök rácsain keresztül is ő fordítja felénk esdve a tekintetét! Megváltónk, a lelkiismeretünk csendjében néha szelíden kopogtat, máskor meg erőteljesen dörömböl, de nap mint nap jelenvan az életünkben! Közénk jön minden egyes szentmisében az Oltáriszentségben, de a többi szentségben is vele találkozunk! Ez mind igaz, és ez mind nagy - nagy örömforrás számunkra, de ennek ellenére mindez nem elég! Mi adventi várakozással hívjuk, kérjük, hogy újból jöjjön el látható valóságában, és öleljen át bennünket, gyermekeit azzal az Atya-szeretettel, melyre lelkünk mélyén születésünk óta várunk!