Ülök a jó meleg lakásban és hallgatom a rádiót, egy kellemes női hang mondogatja óránként ugyanazt, már sokadszor:  a sarki eredetű rendkívül hideg légtömegek elsősorban Székelyföldet és a szomszédságában levő Brassó megyét szállták meg. A Székelyföld peremén fekvő Bodzafordulón és Brassóban mínusz 33 fokig süllyedt a hőmérők higanyszála. Csíkszeredában nyolc órakor mínusz 29, Sepsiszentgyörgyön mínusz 27, Gyergyóalfaluban mínusz 26, Kézdivásárhelyen mínusz 24, Székelyudvarhelyen mínusz 21 fokot mértek. Marosvásárhelyen mínusz 18, Kolozsváron mínusz 15 fokig süllyedt a hőmérséklet. 

Nagyapám erre azt mondaná: ennyi kell is Margit, hogy a padláson jól álljon a disznóköltség. Alig ültem le a számítógéphez, a fiam is rámszól, ma nagy hideg lesz, a tűzre tenni kell. 

Emlékszem  gyerekkoromban még a hó is szikrázott. Micsoda telek voltak, kopogó hidegek. Akkor nem voltak figyelmeztetések. Ha tél volt, akkor hideg volt. A bakancsomba kapca került. - Lábtól ne fázz fel, ez a lényeg! - mondogatta papó... Síléces holdfényes csillagtúrák Beder tanár úrral a Firtoson. Posztónadrág és bakancs. Szerencsémre az iskola közel volt, de a korondi Vadasmező nevű tanyavilágából mindig pontosan jött az osztálytárs. Nem számított , hogy hideg volt, Denkó taposta a havat. Csupa öt kilométer volt télen is az út , a hófútta láthatatlan ösvény. Bakancsáról lekopogtatta a havat, bundasapkáját becsapta a padba, egy kicsit összesúrolta a két tenyerét, és máris érkezett Fábián Bogos Karcsi tanítóbácsi a naplóval és egy hosszú pálcával. Rég volt.

Hideg van odakint, idebent meleg. Azon  gondolkodom mit mondana most Csoma Pista bácsi, ki egész életében a Madarasi Hargita tövében élte mindennapjait a mínuszokban. Ő volt a menedékház gondnoka, az örök szolgálatos. Ketten Üdő Mártonnal vigyázták a hegyet, s a telet. Ma ott pihen Pista bácsi, immár örökre, a szobor lábánál. 

Tamás Zoltán barátom, akit mindenki Dokinak szólít, épp a napokban mesélte, hogy 1983-84 telén fent a Madarasi Hargitàn táborozott  a birkózókkal, mielőtt reggeliztek volna az volt a bemelegítő, hogy a Csoma Pista bácsi házához utat kellett lapátolni a méteres hóban, mert nem tudott kijönni. Reggelente csak a ház kéményét látták a sok hófúvástól, betájolták a ház bejáratát és addig lapátoltak, amíg Pista bácsi nem köszöntött rájuk. És mindig volt ki lapátoljon hétvégén, máskor a teremtővel vitázott, amíg utat tört magának.

Kevesen tudják, hogy az ózdi születésű költő, Uttassy József  (1941-2010) verset is írt róla - Kecskeméti Kálmán felvétele

Csoma Pista 

Nyájak hulláma hömpölyög a hegyről, 

elárvulnak lassan az esztenák. 

Páráll a völgy öle, turista felhők 

másszák a csúcsokat a Hargitán. 

 

Csak egy szempár figyel, ragyog riadtan, 

nézi a vonulást, bólint, köszön. 

És dörmög: „Megint magamra maradtam, 

mint Krisztus ama Nagycsütörtökön.

(A Keserves. Versek 1969-1989 című kötetből.)

Mert a zajos hétvégéket a csendes hétköznapok követték. Ha betértél hozzá meleg kukujzateát nála mindig találtál, megmutatta a szarvasagancsból készült faragványait. 

Valamikor 1991 őszén Zenglitzky Zoltán barátommal a Madarasi Hargita Menedékház fennállásának 50 éves  ünnepi pillanatait forgattuk a helyi tévé részére, akkor jártam nála utoljára. 

A YoutTube videómegosztó segítségével megtekinthet egy 1942-es filmhíradó-felvételt a Madarasi Hargitáról.

Zenglitzky Zoltán (1965-1997) jeles operatőr, aki filmrendező szakos tanulmányai befejezése előtt, tragikus körülmények közt lelte halálát - a filmszakma nagy ígérete volt, akinek torzóban maradt életműve máig feldolgozatlan 

Csodás nap volt, Zakariás László építész-házigazda vezényelte a műsort, az alkalmi színpadon székely táncosok ropták a csárdást, azóta sem látott ennyi székelyruhást a Hargita. Üde színfolt volt Firczi bácsival az avatási ceremóniája, s áldott szerencse, hogy ezek a képkockák megmaradtak az utókor számára. 

Abban reménykedem a Csoma Pista bácsival készült interjú is valahol megszólalásra vár, s nem kallódott el a nagy sürgés-forgásban. 

Akkoriban a méteres hóval nem riogatták az embert, a hideg is megfelelt a népnek, mert a tél is része a természet rendjének mifelénk, jó melegen felöltöztél, végezted a feladataidat, és pont.  

Miközben rakosgatom a régi téli emlékcserepeket, beszól a fiam: -  Hallottad mit mondtak a tévében? Holnap mínusz 20 lesz, meg fogunk fagyni! 

Meg fogunk fagyni? Ejsze mégsem.

Balázs Árpád/ Élő Székelyföld Munkacsoport