Szent Bonaventura 1218 körül született az olaszországi Viterbo közelében. A hagyomány szerint a Bonaventura nevet a súlyos beteg gyermek Szent Ferenc imájára történt csodás gyógyulásának emlékére kapta.

Saját visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy kisgyermek korában súlyos betegségbe esett. Édesanyja akkor fogadalmat tett: ha meggyógyul, a ferencesek kolostorába adja nevelésre. A hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc a városban járt, ölébe vette a gyermeket, és ezt mondta róla: ,,Buona ventura!'', azaz ,,szép jövő!”, és meggyógyította.

Bonaventura 1243 körül, anyja fogadalmához híven, belépett Szent Ferenc rendjébe. Elöljárói, felismerve tehetségét, a noviciátus után Orvietóba küldték a ferencesek első hittudományi főiskolájára, de már egy év múlva a híres párizsi egyetemre került, s huszonhét éves korában itt kezdte meg tanári működését. Harmincöt éves volt, amikor 1253-ban Párizsban teológiai doktor lett.

A fiatal ferences Aquinói Szent Tamás mellett a legünnepeltebb tanár lett. Művei egyesítették a skolasztikus és a misztikus hagyományokat; lelkesedéssel és forró szívvel írt írásai miatt méltán érdemelte ki a „szeráfi doktor” nevet.

1254-ben, 36 éves korában a ferences rend generálisává választották: tizenhat éven át viselte ezt a tisztséget. A rend második alapítójának és atyjának tekintik őt. Bonaventurának nem annyira szervező- és kormányzókészségével, mint bölcsességével és szelíd életszentségével sikerült úrrá lennie a széthúzó erők felett. Egységben tudta tartani az akkoriban mintegy harmincezer főt számláló hatalmas rendet. A legtöbbet nem szavával, hanem példájával érte el: szegénységben és tudásban, józanságban és tökéletes engedelmességben élte szerzetesi életét.

X. Gergely pápa a II. lyoni egyetemes zsinatra rendelte Szent Tamással együtt, aki azonban útközben meghalt, Bonaventura pedig már halálos betegen érkezett Lyonba. A zsinaton két híres beszédet mondott. Sok fáradozása gyümölcseként a görögök visszatértek az Egyház egységébe, letették a hitvallást. Szent Bonaventura a pápa kezéből vette a szent kenetet, és a feszületre függesztette tekintetét, így halt meg 1274. július 15-re virradó éjjel.

Sírja a lyoni Szent Ferenc-templomban van. 1482-ben avatták szentté, 1533-tól tiszteljük mint egyháztanítót. Ünnepét a szentté avatáskor felvették a római naptárba, július második vasárnapjára. 1568-ban áthelyezték július 14-re, 1969-ben pedig a halála napjára, július 15-re.

A hagyomány szerint Aquinói Szent Tamás, aki Bonaventurának professzortársa volt, mikor egy alkalommal meglátogatta őt, a szobájában nem látott mást, mint egy íróasztalt, rajta néhány felütött könyvet, mellette egy vastag fóliánsokkal tele könyvespolcot, amelynek tetején egy koponya állt, a polc mellett pedig egy függönyt. Ahogy Szent Tamás a könyveket szemügyre vette, nem talált köztük semmi különöset. Azt gondolta, talán a függöny mögött őrzi barátja azokat a kincseit, amelyekből tanítását meríti; amelyek tanításának mélységet és izzást kölcsönöznek. Szent Tamás kérésére Bonaventura elhúzta a függönyt, és látogatója – nem kis ámulatára – nem látott ott egyebet, mint egy keresztet. Bonaventura mosolyogva mutatott rá: „Ez az én könyvtáram!”

Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy akik Szent Bonaventura püspök mennyei születésnapját ünnepeljük, kiváló tudásán épüljünk, és lángoló szeretetét folytonosan utánozzuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Forrás

Diós István: A szentek élete

Magyar Kurír