Uram,

Nagykedd csendjében állok előtted,

ahogy Te is ott álltál tanítványaid között –

a szereteteddel és a fájdalmaddal.

 

 

 

Látom Júdás arcát,

ahogy elindul az árulás útján.

És bevallom, Uram:

néha én is hátat fordítok Neked.

Kényelmesebb utakat választok,

a saját érdekemet nézem,

vagy épp félelemből hallgatok, amikor szólni kellene.

Taníts engem hűségre,

amikor nehéz Veled menni.

Taníts bizalomra, amikor sötét van előttem.

Taníts csendes szívre, amikor minden zajos körülöttem.

Segíts meglátni a saját árulásaimat –

és azokat a pillanatokat, amikor még visszafordulhatnék.

Adj bátorságot, hogy ne tagadjalak meg,

akkor se, ha fáj, ha veszteséggel jár,

ha érthetetlen az út.

Ma különösen azokért imádkozom,

akik csalódtak – másokban, magukban, akár Benned.

Gyógyítsd meg a szívüket,

és öleld át őket úgy, ahogy Te ölelted volna Júdást is,

még az utolsó pillanatban is.

Lépésről lépésre közeledik a kereszt.

Adj nekem kitartást, hogy Veled menjek oda is,

és reményt, hogy a szenvedés nem az utolsó szó.

Ámen.

Ferencz Emese