Uram,

Nagyszerdán elcsendesedek előtted.

Ez a nap fájdalmas emlékeztető:

valaki, aki közel volt Hozzád, elárult Téged.

És mégis – Te nem fordultál el tőle.

Nem kiáltottál, nem vádoltál,

csak szerettél, egészen a végsőkig.

 

Uram, hányszor árultalak már el én is?

Nem ezüstért, de figyelmetlenségből,

elfordulással, kemény szóval,

amikor nem voltam hűséges ahhoz, aki vagy.

 

Segíts ma szembenézni a saját árnyékaimmal.

Ne engedd, hogy a bűntudat elszakítson Tőled,

de adj bátorságot, hogy őszintén lássam magam.

 

Uram,

imádkozom ma mindazokért,

akik úgy érzik, túl messzire mentek,

akik úgy gondolják, már nincs visszaút.

Mutasd meg nekik – és nekem is –,

hogy még az árulás éjszakájában is ott a Te irgalmad fénye.

 

Készítsd a szívem Húsvétra –

de előtte vezesd át Nagypénteken is.

Mert nem akarok ünnepelni anélkül,

hogy ne láttam volna, mibe került a megváltás.

 

Maradj velem, Uram,

ebben a csendben, a kérdések és könnyek között.

És vezesd el a szívem Hozzád, újra és újra.

Ámen.

Ferencz Emese