Uram Jézus,

ma este elcsendesedik a világ –

és veled együtt ülök az Utolsó vacsora asztalánál.

Hallgatom a szavaidat,

és érzem, hogy valami mély, szent dolog történik.

Te megtöröd a kenyeret –

de tudod, hogy nemsokára Téged törnek meg.

Körbeadod a kelyhet –

és tudod, hogy hamarosan a szenvedés poharát is ki kell innod.

És mégis: szeretsz.

Mindvégig szeretsz.

Még azokat is, akik elalszanak, akik elfutnak,

vagy éppen elárulnak.

Uram, taníts engem így szeretni!

Nem szavakkal, hanem tettekkel.

Nem feltűnően, hanem csendesen.

Nem csak akkor, amikor könnyű,

hanem akkor is, amikor fáj.

Taníts meg letérdelni mások előtt,

úgy, ahogy Te mostad meg tanítványaid lábát –

a legmélyebb alázattal és tiszta szívvel.

Mutasd meg, mit jelent igazán szolgálni.

És amikor sötét lesz az éjszaka,

amikor az Olajfák hegyén jársz,

engedd, hogy veled virrasszak,

legalább egy órát –

egy csendes szívvel, egy nyitott lélekkel.

Adj nekem bátorságot a közeledő órákhoz,

mert a szenvedés útja elkerülhetetlen.

De mutasd meg, hogy Te már jártál előttem rajta,

és nem hagysz magamra.

Te, aki megtörted magad értünk –

adj nekem olyan szívet, amely kész megtörni a szeretetért.

Ámen.

Ferencz Emese