Amikor elindulunk a szentmisére, már útközben mondjunk egy rövid imát: „Uram, Istenem, ma hallani akarom igédet. Segíts, hogy a nekem szóló üzenetet meghalljam, megértsem és aszerint éljek”. A szentmise evangéliumában, Jézus tanítja, hogy az örök életre vezető életmód kialakításához elegendő a kinyilatkoztatás (a dúsgazdag és szegény Lázár története).

Lk 16,19-31

Ma utalni szoktunk Szent Jeromos (340-420) Biblia-fordítóra és Johannes Gutenberg (1400–1468) Biblia-kiadó nyomdászra. Szent Jeromos úgy lett szent, hogy a Szentírást olvasta, róla elmélkedett, megélte és hirdette az embereknek. 

Mire tanítanak a mai szentírási részek? – Az olvasmányban Isten figyelmeztet, hogy a kényelmes, és élvezetekre beállított élet erkölcsi hanyatláshoz, és az élet összeomlásához vezet. (Ám 6,1a. 4-7) Az ószövetségi kinyilatkoztatás is elegendő, hogy magasabb rendű javakat keressünk, és Istenbe helyezzük minden reményünket. Jézus pedig húsvéti misztériuma által kegyelmet és  üdvösséget ad. Jézus megjelent Saulnak és szavai megváltoztatták életét. – Szent Pál arra buzdítja Timóteust, hogy az Isten embere törekedjen igazságos lelkületre. (1Tim 6,11-16) „Minden baj gyökere a pénz utáni sóvárgás” –, és így folytatja: „Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedj inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre.” A világ kísértéseivel szemben naponta a „hit harcát” kell megvívnunk, hogy örök életünk legyen. 

– Victor Hugo egyik kedves elbeszélése A kísértés folyosója erről szól. A történet szerint a francia pénzügyminiszter kincstárnoki állást hirdetett meg. A megadott napra és órára nagyon sokan jelentkeztek. Őket egy nagy terembe tessékelték. Innen egyenként kellett átmenniük egy hosszú és széles, kivilágított folyóson a pompásabb terembe, ahol őket a miniszter fogadta. Ám a hosszú folyosó két oldalán drága kincsekkel megrakott asztalok sorakoztak. Az ott áthaladó jelentkező azt gondolta, itt a jó alkalom, hogy meggazdagodjak, és a zsebébe rejtett kincseket. Mikor az utolsó jelentkező is átment a kísértés folyosóján, a miniszter táncra szólította mindnyájukat. Gyors és ugrándozó táncot kellett járniuk. Ám a jelöltek nagyon óvatosan, kimérten táncoltak. Csak egy valaki akadt a sok-sok ember között, aki felszabadultan, boldogan táncolt és ugrándozott. A miniszter őt alkalmazta, mert ő volt az, aki nem rejtett semmit a zsebébe. 

– A történet rólunk szól, akik a földi élet folyosóján haladunk az örök hajlék felé, ahol Istenünk vár reánk. Ezért életünkben az erények kincseit gyűjtsünk, ezek megmaradnak az örök életre. Segítsen az Úr, hogy a mulandók gyűjtésének, a kényelmes élet hajszolásának ellen tudjunk állni. Vegyük fel mindennap keresztünket és kövessük  Krisztus Urunkat, aki az út, az igazság és az élet. Ő legyen vezetőnk az örök életre.

„Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, erre kaptál hivatást.” 

1Tim 6,12.