Az Eucharisztia maga Krisztus valóságos jelenléte a kenyér és bor színe alatt. De meddig marad velünk ez a csodálatos jelenlét, miután magunkhoz vettük Őt a szentáldozásban? 

A katolikus egyház legnagyobb kincse az Eucharisztia – maga Jézus, kenyér és bor színe alatt rejtőzve. Hisszük, – ahogyan a katekizmus tanítja – hogy „az Eucharisztia legszentebb szentségében a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére, emberi lelkével és istenségével együtt, azaz az egész Krisztus igazán, valóságosan és szubsztanciálisan van jelen.” (KEK 1374)

Krisztus valóságos jelenléte az Eucharisztiában nem ér véget azonnal, amikor a szentáldozásban magunkhoz vesszük Őt. A katekizmus így magyarázza: „Krisztus eucharisztikus jelenléte az átváltoztatás pillanatában kezdődik, és addig tart, ameddig az eucharisztikus színek megmaradnak.” (KEK 1377)

Mit jelent az, amikor a nyelvünkre fogadjuk Őt? Meddig marad Jézus valóságos jelenléte a testünkben?

Ismert egy történet Néri Szent Fülöp életéből, amely segít megválaszolni ezt a kérdést. Egy nap, amikor szentmisét mutatott be, egy férfi áldozott, majd hamar elhagyta a templomot. Úgy tűnt, nem törődött azzal, hogy Jézus jelen van benne, ezért Fülöp atya úgy döntött, felhasználja a lehetőséget a tanításra. Két ministránst küldött, hogy égő gyertyákkal kövessék a templomból eltávozó urat. A férfi jó ideig sétált Róma utcáin, amikor megfordulva észrevette, hogy a ministránsok még mindig követik őt. Zavartan visszatért a templomba, és megkérdezte Néri Szent Fülöpöt, miért küldte utána a ministránsokat. A szent így felelt: „Meg kell adnunk a tiszteletet a mi Urunknak, akit magaddal vittél. Mivel te elmulasztottad imádni Őt, két ministránst küldtem, hogy ezt pótolják helyetted.” A férfit megdöbbentette a válasz, és elhatározta, hogy a jövőben tudatosabban figyel Isten jelenlétére.

Általánosan elfogadott vélekedés, hogy a szentáldozás után a kenyér eucharisztikus színe körülbelül 15 percig marad meg. Ez egyszerű biológiai tényeken alapul, és összhangban áll a katekizmus tanításával, miszerint Krisztus jelenléte „addig tart, ameddig az eucharisztikus színek megmaradnak.”

Ezért javasolta számos szent, hogy a szentáldozás után szánjunk 15 percet imára, hálaadásként Istennek. Ez lehetővé teszi a lélek számára, hogy megízlelje Isten jelenlétét, és valóban bensőséges találkozást éljen meg Jézussal.

Rohanó világunkban gyakran nehéz a szentmise után hosszabb ideig a templomban maradni, de ez nem jelenti azt, hogy ne imádkozhatnánk legalább egy rövid hálaadást. A lényeg, hogy emlékezzünk: Jézus jelenléte néhány percig velünk marad az Eucharisztiában, és különleges alkalmat ad arra, hogy közösségben legyünk Urunkkal, és érezzük szeretetét a lelkünkben.

Ha ezt egy nap elfelejtenéd, és korán eljönnél a szentmiséről, ne lepődj meg, ha a plébánosod ministránsokat küld utánad, hogy kövessenek a kocsidig!

Forrás: Aleteia

Borítókép: Dreamstime