Isten ha segít karácsony napján, december 25-én 17.00 órától szentmisét mutatunk be a kedves nővérekkel a képen látható  Árkosi rom. katolikus templomban.

Nagy szeretettel várunk, hívunk, gyertek imádkozunk együtt a gyermekeinkért! 

Szeretettel, 

Csaba t.

Árkoson a katolikus templomban jubileumi hálaadó szentmisén emlékeztek meg december 6-án arról a jelentős eseményről, hogy húsz éve telepedtek le az Assisi Szent Ferenc betegápoló nővérei a gyulafehérvári egyházmegyében. Az ünnepi szentmisét Urbán Erik OFM minister provinciális mutatta be Hajdu János főesperessel és a megjelent paptestvérekkel együtt. A Pro Vita Hominis Társaságtól húsz éve vette át a Szent Ferenc Alapítvány az Irgalmasság Anyja Kismamaotthon működtetését, ahol krízisben lévő lányanyáknak segítenek új életerőt kapni.

Urbán Erik tartományfőnök, érseki helynök a szentmise elején elmondta, hogy Ferenc pápa kezdeményezésére 2015–2016-ban megtartották a szerzetesek évét, a megszentelt életét, amelynek mottója volt: hálával a múlt felé, szenvedéllyel a jelenben és reménnyel a jövőre. Ez a mondat a szombati ünnepi napnak is a mottója lehet, amikor megköszönik a Jóistennek a nővéreket, az ő jelenlétüket Árkoson és azon túl a gyulafehérvári főegyházmegyében. Hálát adtak abból az alkalomból is, hogy húsz évvel ezelőtt telepedtek le az egyházközségbe.

Akik közel mennek az emberekhez

A tartományfőnök a szentmise gazdag gondolatvilágú homíliájában utalt arra, hogy a húsz év soknak tűnik, ugyanakkor kevésnek is. „Kevésnek tűnhet azért, mert mindannyian emlékszünk arra a bátor döntésre, amikor a kozármislenyi közösség úgy határozott Magyarországon, hogy új közösséget, új rendházat alapít. Ráadásul nem Magyarország területén, hanem határon túl, a gyulafehérvári főegyházmegyében. De húsz év alatt megannyi dolog történt. A kezdeti lelkesedés mellé néha beférkőztek a nehezebb napok is. Azonban a nehézségek mindig eloszlottak, mert volt bátorság, volt kitartás, és a remény erősebbnek bizonyult. Az Úr Jézus azt mondja, hogy ti vagytok a föld sója. De az egyik ferences lelki író szerint ebben a sóban benne van a kereszt, a keresztek, a keresztjeink. Azonban a kereszt útja a fény útjává válik. Volt bátorság, kitartás, remény, mert a nővérek egyszerűen közel mentek az emberekhez. A betegekhez, a magányosokhoz, a rászorulókhoz, a segítséget kérőkhöz, a családokhoz, a hozzájuk bekopogókhoz. Az igazi csoda, amikor akár a hívő vagy akár egy fogadalommal elkötelezett személy közel lép azokhoz, akiknek éppen szükségük van rá. A nővérek elkötelezetten teszik ezt. Ilyenkor Isten szeretete rajtuk keresztül tud hatni, gyógyítani, felemelni, új életet adni vagy éppen életet nevelni. Láttuk és látjuk a nővérek mindennapi szolgálatát, akár az anyaotthonban, ahol olykor imával és tíz körömmel ragaszkodtak egy-egy gyermekhez és édesanyjához, hogy együtt maradjanak; máskor befogadtak, lehetőséget adtak, felkaroltak. Láttuk a rendház felépülését, láttuk azt, hogy ott vannak az egyházmegyében számos lelki programon, ahol csak szükség van rájuk.”

Gyógyítani, vigasztalni, reményt adni

Az érseki helynök hangsúlyozta, az evangelizáció végső soron nem más, mint úgy szeretni a másik embert, hogy Isten szeretete rajtunk keresztül eljut a másik emberhez. „Az Úr Jézus a mai evangéliumban irgalmas tekintettel fordul az emberek felé. Látja a fáradtakat, az elhagyottakat és gyógyítja minden bajukat. Ő a jó pásztor, aki nem hagyja magukra a rászorulókat, hanem odamegy hozzájuk, tanítja őket és felemeli az elesetteket. És ebbe a küldetésbe vont bele az Úr Jézus bennünket is. Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. A tanítványok és ma minden keresztény arra kapott meghívást, hogy Jézus szeretetét vigye tovább. Gyógyítani, vigasztalni, reményt adni, felszabadítani mindezt ingyen, szívből, ahogy ők is kaptak mindent Istentől. Az evangelizáció, a misszió nemcsak a papok feladata, hanem mindenkié. Mindenkié, aki emberekkel találkozik. Amikor ma a szerzetesnővérek speciális küldetéséről beszélünk, nem egy távoli, régi világot akarunk felidézni. A szerzetesi élet ma is eleven és ma is Isten válasza a világ sebzettségére. A nővérek jelenléte az egyházmegyében és azontúl az egyházközségben azt hirdeti, hogy az evangélium nemcsak múlt, hanem jelenvaló erő.”

Assisi Szent Ferenc betegápoló nővérei

Erik testvér négy dolgot emelt ki, ami szerinte a nővéreket jellemzi. „Az első, hogy az ő életük is tanúság arra, mint mindannyiunké: Isten ma is hív, és ma is lehet igent mondani a hívásra. A társadalmunk zajos, egyre inkább széttöredezett, de a megszentelt életet élők példája azt mutatja, hogy a csendben ma is megszólal az Úr hangja. A szerzetesi igen pedig világossá teszi: lehet Krisztus mellett dönteni. A második, ami jellemzi a nővéreket: a radikális evangéliumi élet ma is időszerű. Egyszerűség, tulajdon nélküliség, alázat, szolgáló szeretet – ezek nem idejét múlt értékek. Szent Ferenc lelkisége ma is gyógyít, gyógyítja a közöny sebeit, a magányt, a reményvesztettséget. Harmadszor a megszentelt életet élők szolgálata sokszor egyszerű jelenlét. Legyen szó idős emberekről, fiatal édesanyákról, családokról, egyedülállókról, ifjúsági programokról, lelkigyakorlatokról, a megszentelt életet élők küldetése az, hogy Isten gondviselő szeretetének kézzel fogható jelei legyenek. Negyedszer pedig a szerzetesi közösség maga annak a bizonyossága, hogy a testvéri egység lehetséges. Egy világban, ahol sokszor széthúzás, megosztottság vagy éppen bezárkózottság van, pont a megszentelt életet élők közössége annak a bizonyítéka, hogy ma is tudunk együtt élni. Életünk pedig azt kell hirdesse, hogy Krisztusban valóban testvérek vagyunk, és a szeretet, ami egybeköt bennünket, az nem elmélet, hanem megélt valóság. Így leszünk meglátásom szerint a remény jelei, a mai évben a reménynek a zarándokai és mivel a szerzetesség nem egy merev valóság, a szerzetesi élet is fejlődik. Történelembe gyökerezve, nyitottan a jövő felé tart, ahol gyümölcsöt hoz, hiszen várják a hiteles, derűs, szeretettől átitatott éneket.”

Köszönet és hála mindenkinek

A szentmise végén Krisztina nővér, a rendi közösség általános elöljárója köszöntötte a jelenlevőket. Majd hálatelt szívvel mondott köszönetet mindenkinek: a jó Istennek, Jakubinyi György érseknek, amiért 2005-ben a több hónapi előkészület után igent mondott a közösség letelepedésére; Kovács Gergely érseknek az imádságos támogatásért, aki látogatásával megtisztelte a közösségüket és figyelemmel kíséri szerzetesi életüket, szolgálatukat. Hajdu János főesperesnek, aki azon munkálkodott, hogy meggyökerezzenek az árkosi filiában és a kolostorukat itt építhessék fel. Böjte Csaba testvér felkérését is köszönte, hogy ezáltal a Szent Ferenc Alapítvány munkatársaiként húsz éve az életet szolgálják a fiatal édesanyákért és gyermekeikért. A Pro Vita Hominis társaságnak, hogy az általuk létrehozott Irgalmasság Anyja Kismamaotthonban teret kaptak ferences nővéri küldetésük teljesítésére. A helyi egyházközségnek azért, mert nyitottan fogadta őket. Megemlékeztek az előző plébánosról, elhunyt Fekete Józsefről és a jelenlegi plébános atyának, Faragó Istvánnak is köszönetet mondtak, hogy mindig készségesen mutatja be a szentmiséket a nővéri közösségnek és a kismamaotthon lakóinak. Az erdélyi ferences provinciának is hálával tartoznak, hogy húsz éven keresztül mindig mellettük álltak.

Az Irgalmasság Anyja Kismamaotthonban végzett szolgálatuk részeként sok fiatal, krízisbe került édesanya tudott életerőre kapni, gyógyulni lelki sebekből, megerősödni az Istenbe vetett hitben, és megszületett annak a tudata, hogy van tovább, van kiút minden nehézségből. Sokukban megszilárdult az életerő és a már megszületett gyermekükkel lábra tudtak állni. A sok-sok jótevő segítségét is megköszönte Krisztina nővér, akiket ismernek és azoknak is, akiket nem ismernek, de ismeretlenül segítették a közösségüket. Igen nagy jelentősége van az imának, ezért ezt a segítséget is megköszönte a ferences nővér és kérte, hogy fohászaikkal a továbbiakban is támogassák a nővéri közösséget. „A húsz év alatt folyamatosan tapasztaltuk, hogy a jó Isten gondoskodik. Életformánk fontos eleme az imádság. Naponta közösen végezzük a zsolozsmát és a közös imádkozáson túl a környezetünkkel való közös imádkozás is szívügyünk. Nehéz felsorolni azt a sok gazdagságot, találkozást, hitben való növekedést, a jó Isten jelenlétének és szeretetének a megtapasztalását, amelyben a közösségünk részesülhetett. Ahhoz, hogy ma itt tudjunk élni és ünnepelni, szükséges volt, hogy a nővérek személyes és elkötelezett életükkel hűségesen kitartsanak az Úr mellett. A mai ünnepünk a hálaadáson túl a Jóisten jelenlétéről, a neki átadott szerzetesi életformáról is szól” – zárta hálaadó szavait Krisztina nővér. 

Kovács Zita, a 35 éves Pro Vita Hominis Társaság vezetője ismertette azt a küzdelmes, de kitartó imádsággal és szeretettel végzett időszakot, amíg eljutottak a kismamaotthonig. Örömét fejezte ki, hogy Böjte Csaba testvér igent mondott a legkisebbek szolgálatára és 2005-től a Szent Ferenc Alapítvány működteti a házat.

Az ünnepség végén közös fotó készült a jelen levő szerzetesekkel és papsággal. Assisi Szent Ferenc betegápoló nővérei közül négyen szolgálnak Árkoson a rendházban és a kismamaotthonban: Teréz nővér, Regina nővér, Tarzicia nővér és Anna nővér. Hála és köszönet áldozatos szolgálatukért.

Józsa Zsuzsanna / Háromszék

Fotó: ferences nővérek honlapja

www.romkat.ro