Augusztus 14-én megáll egy pillanatra a szívünk. Ezen a napon a katolikus egyház Szent Maximilian Kolbe mártír lengyel, minorita atyára emlékezik. Arra a hősre, aki az emberiség legmélyebb éjszakájában, az auschwitzi haláltábor poklában gyújtott kiolthatatlan fényt.  Ma nemcsak egy szentet ünneplünk, hanem a tiszta, önfeláldozó szeretet végső diadalát a gyűlölet felett.

Aki modern sajtóbirodalmat épített a hitnek

Rajmund Kolbe egy szegény lengyel család gyermekeként kapta meg azt a látomást, ami egész sorsát megpecsételte. A Szűzanya két koronát nyújtott felé: a tisztaság fehér és a vértanúság vörös koronáját. Ő gyermeki lélekkel, bátran mindkettőt magához ölelte.

Ferences szerzetesként nem ismert határokat. Lángoló szívvel és hihetetlen munkabírással fordult a modern világ felé. Felismerte, hogy az evangéliumot a legújabb eszközökkel kell elvinni az emberekhez. Megalapította a Niepokalanów nevű kolostorvárost, amely a kor legmodernebb technológiájával működött.

Saját óriásnyomdát hozott létre.

Millió lengyel számra adtak ki keresztény újságokat és folyóiratokat.

Saját rádióállomást indított, hogy Isten szava mindenhova elérjen.

Törékeny egészséggel, súlyos tüdőbetegen is Japánig utazott, hogy ott is missziót és nyomdát alapítson.

Egész életében fáradhatatlanul dolgozott, írt, szervezett és épített. Mindent Istennek és a Szűzanyának ajánlott fel.

Amikor a szeretet szembenézett a Pokollal

Lengyelország nyugati része a náci Németországhoz, keleti része pedig a Szovjetunióhoz került. A háború tébolya és a náci elnyomás nem tűrhette ezt a szabad, fénylő lelket. Kolbe atyát elhurcolták és az auschwitzi koncentrációs táborba zárták, ahol a rabokat megfosztották emberi mivoltuktól. De az ő lelkét nem tudták megtörni.

Amikor egy sikertelen szökés után a táborparancsnok tíz ártatlan embert ítélt lassú, gyötrelmes éhhalálra, felhangzott egy kétségbeesett zokogás. Franciszek Gajowniczek, egy fiatal családapa siratta a feleségét és a gyermekeit. Ekkor történt a csoda, ami örökre megváltoztatta a világot.

Kolbe atya, az 16670-es számú fogoly, kilépett a sorból. Nyugodt, tiszta tekintettel a kegyetlen parancsnok elé állt, és azt kérte: hadd haljon meg ő a családapa helyett. A nácik megdöbbentek, de elfogadták a cserét.

Az éhségbunker angyala

A sötét, földalatti betoncellában, ahol addig csak átkok és jajveszékelések hallatszottak, Kolbe atya jelenlétével belépett a Mennyország. A halálraítéltek nem egymást tépték a szomjúságtól, hanem imádkoztak. Kolbe atya mind a kilenc társát átkarolta, vigasztalta és elkísérte a halálba. Két hét kínzás után már csak ő élt, arcán békés mosollyal. Végül 1941. augusztus 14-én egy méreginjekcióval oltották ki földi életét.

A szintén lengyel származású Szent II. János Pál pápa 1982-ben könnyek között avatta őt szentté, miközben a tömegben ott zokogott az idős Franciszek Gajowniczek is – az ember, aki Kolbe atya miatt élhetett!

Szent Maximilian Kolbe üzenete: „Csak a szeretet alkot, a gyűlölet rombol.”  Hajtsuk meg fejünket augusztus 14-én, a hatalmas szíve előtt!

Virág Zsolt

www.szekelyvalasz.ro