Elsősorban megszeretném köszönni a jó Istennek, hogy áldását adta az alma fákra és ezért azok gazdagon teremtek, és köszönöm azoknak a jószívű embereknek, akik megajándékozták a csíksomlyói gyerek otthont azzal a rengeteg almával.

Egy óriás kupacba volt leömlesztve az 1es vendégszobába és így álltunk neki kiválogatni, hogy mi kerüljön le a pincébe és mi a konyhába hámozásra várva.

A szép pirosakat és épeket mind lehordtuk a pincébe, ahol már elő volt készítve az almának szánt polc. A pincébe sötét volt de hamarosan megszokta a szemünk és így rakosgattuk egyesével fel az almákat a polcra. Mivel a polc túl magas volt ahhoz, hogy a földről felérhettük volna, ezért fel kellett álljunk az első vagy második polcfokra és a kezünkbe adogatták a gyönyörű almákat, amiket gondosan elpakolgattunk télire.

Ez az idő alatt fent a konyhába szaporán dolgoztak a kések egy-egy almát megfosztva héjától és feldarabolva az esti vacsora mellé tálalandó kompóthoz. Ha közben meg almás tésztára fájt a fogunk gyorsan lereszeltünk egy tálnyi almát és a szakácsnéni örömmel sütötte meg nekünk a sütit:)

A harmadik nap a pincében gyertyafény mellett dolgoztunk... és közben jól belakmároztunk az almából. Ekkor már a fiúknak is akadt dolguk, ők tormát kellett ássanak a lereszelt alma mellé, hogy majd savanyúságként szolgáljon.

Amikor elfogyott a rakás örültünk, hogy befejezhettük. Egy pár nap minden reggel kaptunk almát, hogy feltehessük a tízórai mellé és most minden reggelinél és vacsoránál alma kompótot eszünk.

Örülünk, hogy ekkora ajándékot kaptunk és köszönjük jószívűségüket!

Szent István kollégium összes diákja nevében:

Kovács Zsuzsa

{zoomcat catid=1317}