A szárhegyi Gyermekhuszár-tábor pontosan arról szól, amire a mai világban a fiataloknak a legnagyobb szükségük van: tartásra, rendre, egymás iránti tiszteletre és a gyökereink iránti alázatra. A huszárhagyomány nem a harcról, hanem a tartásról, a bajtársiasságról, a kitartó szolgálatról és az emberségről szól.

Amikor egy gyermek megtanulja a fegyelmet – odafigyelni a másikra, igazat mondani, helytállni a feladatban –, ott a szívében tágas tér nyílik Isten kegyelme számára is! Nem gépies szigor ez, hanem az önmagunk feletti uralom öröme, amely szabaddá tesz a jóra.

Az, hogy mindez Gyergyószárhegyen, a Lázár-kastély és a régi ferences kolostor tövében, a Tatárdomb szomszédságában – ezen a szent és sokat megélt erdélyi földön – valósulhatott meg a találkozás, különleges színt és áldást jelentett a táborlakók számára. Egészen biztos, hogy ahol a gyermeki kacagás, az imádság és a lovas hagyományőrzés találkozik, ott a jövő épül.

A hagyományőrző huszárokra a tábori szentmisében idén már harmadik alkalommal kértem Isten áldását. Ez már szép hagyomány! Bízom benne, hogy a tábori szentmise szokását – a sok más értékes hagyomány mellett – a kishuszárok a jövőben is hűségesen őrizni fogják.

Isten fizesse a szervezők, az oktatók, a támogatók és a szülők áldozatos munkáját! Adjon a Jóisten a táborozó gyerekeknek maradandó élményeket, hogy a megélt fegyelemből és kegyelemből egy életen át táplálkozhassanak!

Nagy tisztelettel és szeretettel kísérjük őket imáinkban mi, 

Csaba t.