A Gyimesi-szoros az egykori Csík megyében, a Hargita-hegységen túl, az
egykori ezeréves határon fekszik, ami majdnem ezer kilométerre van
Budapesttől, és több mint hatszáz kilométer választja el a mai
román-magyar államhatártól.
A Csíki havasok legpompásabb völgyében, mely átjárót képez Erdély és Moldva között, található a megye leghosszabb településfüzére, a csángók földje, a Gyimesek. Legegyszerűbben megközelíteni a Csíkszereda felöl jövő 12A főúton lehet.
Nemcsak a Tatros völgyében, hanem annak jobb és bal oldali mellékágaiban is egymást érik a tipikus hegyvidéki települések. A Gyimes név eredetének - hangzásbeli hasonlóságon alapuló - magyarázata szerint olyan hely, ahol sok a gímszarvas. A tanyavilág három fő központja: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. Gyimesbükk, a Gyimesi-szoros alsó kijáratánál már Bákó megyében található. Országhatárt jelentő vasútállomásának régi nagy épületei még állnak, omladoznak. Mellettük elhaladva a Gyimespalánkai szorosba érünk. Az út és a Tatros patak felett vashídon átvezető, 1897-ben épült vasútvonal alig fér el egymás mellett. A település neve "Gijmes" alakban 1600-ból ismert. Régi temploma 1782-ben épült, anyakönyvét 1785-től vezetik. A templom és a papi lak épülete mellett a Kontumác nevű kis patak völgyében található kis területet Káránténnek nevezik, mivel a régi országhatár idején itt volt a "karantén" - vesztegzár. Ismertek a településhez tartozó Tarhavas, Cigánypatak és Bálványos-pataki részek kitűnő sósforrásai, melyek kihasználatlanok. Gyimesbükk után Tarhavas, majd a történelmi Erdély határán Gyimespalánka következik.
Egy kis történelem
A gyimesi csángók - nagyobb részt a csíki
székelyekből, kisebb részben a moldvai magyarokból és románokból
származó, magyar anyanyelvű népcsoport - vidéke ez, akik a
Gyimesi-szorosban, a Tatros folyó és a hozzá csatlakozó patakok
völgyében élnek. Őseik valószínűleg a csíki falvakból költöztek a
XVIII-XIX. században a Tatros völgyébe, s onnan terjeszkedtek tovább a
havasokba. Ők a székelyek külön néprajzi csoportját alkotják. Római
katolikus vallásúak, jó termőföld híján állattenyésztésből,
fakitermelésből és a fa megmunkálásából élnek. A hagyomány szerint
őseik a katonai szolgálat elől menekültek erre az erdős-hegyes vidékre.
Nevük eredetét így magyarázzák: csángó az, aki "elcsángált", elment,
elcsatangolt, a közösségtől elbujdosott. Öltözékük hasonló a Kárpátokon
túli, moldvai csángókéhoz. Régen ezzel tévesztették meg üldözőiket, ne
ismerjék fel őket, hogy szökött székely katonák.
Kiemelkedően gazdag, ősi népköltészettel és párját ritkítóan
széles skálájú néptánc-hagyománnyal rendelkeznek. A magyar népi
kultúrában különleges szerepet játszó gyimesi csángók
zenéjéről-táncáról a terület szakavatott kutatói leírják, hogy a több
ezer lelkes római katolikus gyimesi csángóságot a székelység egyik
legjellegzetesebb etnikai csoportjaként tartják számon. Népi kultúrájuk
- a csíki székelyekhez hasonló nyelvjárás, a viselet, a szokások, a
zene és a tánc - a települések szétszórtsága ellenére is igen egységes.
Annak, aki elzarándokol a Gyimesi szoroshoz, hogy gyönyörködjön a táj csodáiban, és hogy megkeresse a geoládát azt tanácsolnánk, csökkentse le járműve sebességét, esetleg időnként álljon meg, és vegye szemügyre a gyimesi csángók szép házait, rendezett portáit, szépen tartott állatait. Érdemes. De érdemes felsétálni a szorosban ma Rákóczi várnak nevezett egykori őrtoronnyal szembeni hegyoldalban levő kis templomhoz is. Valaha itt földvár állt. Ma már szinte semmi sem látszik belőle, csak a körülötte levő földek mai elnevezéséből lehet következtetni az egykori vár létére. Így például a romok felett elterülő hegyi legelő mai neve "Bástyaudvar". A szoroson áthaladva és elhagyva a Tatros hídját, balról egy kis patak ömlik az itt már folyóvá duzzadt, de néhány kilométerrel korábban csak csörgedező Tatrosba. A patak neve is az egykori földvárra utal, ugyanis ez a "Sáncpatak". Érdemes egy rövid sétát tenni a Sáncpatak mentén. A patak jobbpartján Gyimesbükk felé csángók laknak, míg a másik partján Moldva felé... mintha Orbán Balázs ottjárta óta semmi sem változott volna. Orbán Balázs a Gyimesi szorosról, a ma Rákóczi várnak nevezett őrtoronyról ezt írta:
"Ezen erődhöz 134 lépdés fedett folyosó vezet oly meredeken, hogy gyalog is nagy fáradsággal lehet oda feljutni, s mégis 1789-ben fel és lelovagolt azon egy Lacz András nevű székely huszár. A túloldalon szintén erődített előfok szökell elő, ezek annyira elzárják a völgyet, hogy a Tatrosnak alig marad keskeny sziklaszegélyezte mederhely. A vámhivatal épületei és a szerény kis kápolna ezen baloldali előhegy oldalának egy mélyületében vannak elrejtve. Ezen hadtanilag igen erős, könnyen védhető pont igen festői képet ád... Egy karózat (pallisade) zárja át a Tatros szűk völgymedrét, ezen gyenge kertelésen túl már Moldva határa kezdődik, ronda vámépületeivel, néhány szánandó kunyhóval s puskáját alig bíró lomha határőreivel, új Dacia nyomorúságos voltának szembeszökő képét mutatván fel."
Kedves arra járó, Te is tapasztalni fogod, hogy a Sáncpatak bal partján megállt az idő. A két házsor között alig van 20 méter, de az életmódban legalább 200 év a távolság.
Gyimesbükknél, a szoros jobb oldalán még mindig láthatók a határszéli "Rákóczi-vár" romjai, melyet nem a Rákócziak, hanem még 1626 körül Bethlen Gábor fejedelem építtetett. A hegy gerincére lépcsős várfal vezet fel. A várat először 1677-ben nevezték a nevén: "Ghemes vára Csíkban". Később az 1700-as évek fordulóján az osztrákok többször megerősítették és kibővítették. 1764 után (mádéfalvi veszedelem) a vár és a szoros őrzése az első székely határőrezred hatáskörébe tartozott. Őrhely jellege van, de inkább a kereskedelemmel, mint a hadászattal függött össze. Itt a vámőr (harmincados) parancsnoksága alatt békeidőben kettő, máskor több ember teljesített szolgálatot. A lépcsős várfal tövében, a vasúti síneken túl még ma is áll a határőrök épülete, melytől pár méterre az N 46° 33,3340' E 26° 6,6160' 697 m [GCRaVa+Parkolo] pontban parkolni is lehet.
Az őrbódé meglepően ép állapotban van. Egyik falához lapítva áll bunkerének mindkét lőállása. A magasabbik a föld felszínén van, míg az alacsonyabbik lőrésein át, a föld alatt állva lehetett tüzelni. A két lőállást földalatti folyosó köti össze. Ebből a folyosóból fel lehet jutni az őrbódé egyik helyiségébe egy csapóajtón keresztül, de ki is lehet jutni a szabadba, a Tatros patak partjára. A föld alatti folyosó kissé szemetes ugyan, de járható. Az alacsonyabbik lőállás már megépítésekor - nem tudom, akarva vagy akaratlanul, - de hasonlít a koronára. Már csak egy ferde kereszt hiányzott róla, amit valaki - nagyon helyesen - pótolt is, vastag, időtálló rozsdamentes fémkereszttel. A vasúti sínek közvetlenül az őrbódé mellett vannak lefektetve, ezért nagyon óvatosan, körültekintően menjünk át rajtuk, hiszen a Rákóczi-várba felvezető lépcső a vasúti síneken túl kezdődik.
www.geocaching.hu