Az aranyásó nem a bánya kedvéért megy le a mélybe, ő nem egy összkomfortos, örök - bánya lakást akar berendezni a föld gyomrába, hanem az aranyért vállal minden munkát, törődést! - A jó pásztor nem a kényelmes lakásért, a szép kilátásért költözik fel minden tavasszal a hegyi legelőkre, hanem egyedül azért, hogy a juhainak legyen táplálék, ő a bárányai kedvéért vállalja a veszélyt, a nehéz életet! Számomra, - és ez vitán felül így igaz - a maradandó arany, a drága bárány egyedül te vagy, szeretett testvérem!
Tanévzáró zarándokútra indulok, de amint látható a programjaimból, az egész életem egy hosszú zarándokút. Egyik vagy másik városba, faluba nem kíváncsiságból vagy anyagi okokból utazom, költözöm, hanem azért mert Jézus küld. Megváltónk nem csak az apostolait, hanem mindannyiunkat arra hív, azért küld, hogy emberhalászok legyünk! Ő szeretettel arra kér mindannyiunkat: "Tegyetek tanúságot rólam!" Jn 15,26
Útra kelek, mert azt szeretném, hogy azt a végtelen békét, nyugalmat, örömet, amit egyedül csak Krisztus tud adni, azt te is megtapasztald! Útra kelek, mert szeretném, hogy megízleld, értelmeddel belásd és napról - napra meg is éld, hogy milyen édes és gyönyörűséges Istennel és az ő teremtményeivel békében, alkotó szeretetben együtt élni. Jézus gyönyörű tanítása: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni." Jn 14,23 Krisztus ígérete nem utópia, nem üres, szép szavak amelyből ma olyan sok van, hanem egy nyitott ajtó, lehetőség, melyen keresztül tudatosan beléphetsz a csodák földjére. Itt már nem egyedül bolyongsz a ködben, hanem Jézussal és az Ő népével, Isten gyönyörű Országát építed, szépíted. Minden kicsinységed ellenére társa lehetsz a világot ma is tovább teremtő Istennek, egyszóval: egy asztalhoz ülhetsz a Teremtőddel. Igazából itt, e menyegzős asztalnál, - ahol imában párbeszédet folytathatsz azzal aki Van, s aki neked is adta a létet - teljesedik ki emberi méltóságod, gyönyörű hivatásod, itt nyer életed értelmet. A csendben feladatodat végezve, ahogy a napok szaporán peregnek, te magad is áldássá, szentté, szentéllyé, emberkatedrálissá válsz.
Szeretettel,
Csaba t.
Az aranyásó nem a bánya kedvéért megy le a mélybe, ő nem egy összkomfortos, örök - bánya lakást akar berendezni a föld gyomrába, hanem az aranyért vállal minden munkát, törődést! - A jó pásztor nem a kényelmes lakásért, a szép kilátásért költözik fel minden tavasszal a hegyi legelőkre, hanem egyedül azért, hogy a juhainak legyen táplálék, ő a bárányai kedvéért vállalja a veszélyt, a nehéz életet! Számomra, - és ez vitán felül így igaz - a maradandó arany, a drága bárány egyedül te vagy, szeretett testvérem!