Szent Klára ünnepén nemcsak a ház névnapját ünnepeljük, hanem imádkozunk mindazokért a nővérekért, akik itt éltek, és ma is Klára szellemében követik Krisztust.

Juliánus testvér emlékeztetett: az imádság nem felfelé való kapaszkodás Istenhez, hanem út befelé, hogy felfedezzük Őt életünk középpontjában. Szent Klára a keresztre feszített Krisztus szemlélésével kezdte imáját, hagyva, hogy ez az együttérző szeretet átformálja őt – és rajta keresztül másokat is.

Az igazi istenkeresés nem pusztán formák megőrzése, hanem a szív csendjében történő figyelés: kiért dobog a szívem, hol és mikor tapasztalom Isten jelenlétét a napom során? Minden találkozás, munka és kihívás lehetőség arra, hogy felismerjük Őt.

Szent Klára élete példát ad: imádsággal Krisztust hordozta, életével „megszülte” a világ számára, így felragyogtatta Isten arcát a mindennapokban.