Gyermeknapi kirándulás-ajándék a,,Mikulás,,-tól

Kategória: Parajd Találatok: 1783

Istenem milyen jó gyermeknek lenni, kik olyan nagyon várták ezt  a kirándulást ,mit a ,,Mikulás bácsi,, ajándékozott a parajdi gyerekeknek.

 

 

Kedves Csaba testvér, kedves Karda Robi,
Kedves jó Mikulás bácsi és drága jó munkatársai ,támogatói,
Istenem milyen jó gyermeknek lenni, kik olyan nagyon várták ezt  a kirándulást ,mit a ,,Mikulás bácsi,, ajándékozott a parajdi gyerekeknek.
Már mint a katonák akik  a katonaság végén számolják a napokat, kedves gyermekeink alig várták e napot, számolgatták még mennyit kell aludjanak ameddig indulunk.  A parajdi 2. számú óvoda rendezett kirándulást a marosvásárhelyi állatkertben és beiratkoztunk hogy együtt velük mi is töltsünk egy szép napot . És közeledett a nap ,reggel korán jöttek nehogy lemaradjanak.
Reggel imádkoztunk,hogy a jó Isten adjon nekünk jó időt, mert egész éjjel esett az áldott eső, de ahogy haladtunk minél jobb idő várt minket a somostetői állatkerti nagy nagy parkban.
Hosszú volt az út ,a mi gyermekeinknek, nem gondolták hogy ilyen sokat kell menni, leszálláskor ugy szorították egymás kis kezét, nehogy elmaradjanak egymástól, nem volt baj velük, olyan jók voltak, első pár csoport állatokhoz mentünk, a majmokhoz, annyit csodálták őket, nem ilyen kicsiknek gondolták őket, sokat kacagtak rajtuk,percekig nézték, hogy játszódnak.
Majd jöttek a halak és a kígyók, a halak nagyok voltak, tátott szájjal csodálkoztak, de a kígyónál ott egy kicsit rettegtek, mekkorák voltak csak filmekben láttak ekkorát.
A szarvas velünk szemben jött,olyan jámbor volt hogy engedte hogy az agancsát simogassuk meg , a szamár megkóstolta az ételünket, majd jöttek az őzek ,ilyen közel még nem láttak
ilyen szép állatokat. Volt egy kis fiúk és mesélte hogy ő megbirkózna a medvével, de amikor oda értünk és két lábra állt ,akkor a ,,betyár,,-sága odalett. Nem gondolta hogy ekkora lehet.
A farkasok és a vaddisznók is ott voltak, a tigrisek, a pónilovak ,tehenek, a lovak ,a púpostevék, a teknősbéka, a páva, a papagájok,a hiúzok, a sasok, bagjak, fekete holló, a láma, a strucc, a kenguruk.
Így búcsúztunk a szép marosvásárhelyi állatkerttől, elfogyasztottuk szendvicseinket ,kicsit megpihenve de az  élmény és öröm, kacagás és jókedv ,tovább jött velünk a játszótérre.
Amikor ide beértünk, mint a kotlóanya szárnyai alól a kis sárga csibék repültek a szebbnél szebb színesebb játékokhoz, egyedül maradtunk a kotlóanyák, hogy tudjuk őket megkapni ???
Itt maradhattunk három órát, el telt egy óra, el kettő, kezdtek keresni hogy hol vagyunk... megkaptak, éhesek voltak és fáradtak... arcuk olyan volt mint a piros rózsa.  Istenem  milyen szépek voltak... behúzódtak a szárnyaink alá . Amikor haza felé indultunk ... a kis harcos katonáink sorra el aludtak , alig tudtuk őket felkölteni amikor be értünk községünkben.
Ma össze ültünk és imát, hálát, köszönetet mondtunk minden drága jó támogatónak és főképp Mikulás bácsinak ,hogy ilyen felejthetetlen napot ,ajándékozott nekünk.
Az örömet, a jókedvet, a kacagást,amit a gyerekeinknek szereztek, nekünk is nevelőknek,  és az elfelejthetetlen nagy nagy élményt amiben részesültünk mind Önöknek köszönhetjük. ,A drága jó Istennek hálásak voltunk hogy oly szép időt adott nékünk.
Isten fizesse Önöknek, milliószorosan, kedves adományukat.
A parajdi gyerekek, Engi és Kovács Ágnes

{zoomcat catid=1192}