Kedves Csaba testvér!

Szeretettel üdvözöllek és köszönöm az üzeneteket, beszámolókat, amelyek megérkeztek címemre, csak akkor nem tudtam foglalkozni velük, mivel nem voltam idehaza. Különösen meghatódtam a meglocsolandó lányoknak küldött üzeneteden, nagyon köszönöm. Különös locsoló gondolat, éppen ebben rejlik szépsége. 

Képzeld egy nagyon érdekes kiránduláson vettem részt - hiszen Boszniában meglátogattuk a piramisokat. Két kis busszal voltunk közel negyvenen, kellemes társaság. A buszban már örvendeztem magamban, hiszen figyelve az ott utazok beszélgetéseit, sokszor elhangzott a neved, a csodálatos munkád dicsérete. A hölgy, aki szervezte az utat már többször járt Nálad. Mivel sok utat szervez Erdélybe is, más társaságokat is megkeresett, hogy segítsenek, de mint mondta, lehet, hogy csak fiktív társaságok, hiszen gyerekeket nem találtak, csak magyarázkodást. Nem árultam el kapcsolatomat az Alapítványhoz, csak hallgattam, és a végén lepleztem le magam kisebb közösségnek.

Csodálatos az a táj, amerre jártunk, bár a háború maradványai, véres fogai, széttépett házai és életei még ott állnak az utak mentén. És rengeteg temető és sír van, mely figyelmeztet a pusztításra. Szomorú, hogy emberek mire képesek, milyen célt szolgálnak a dicsőségért, a hatalomért? - nem is tudom, minek nevezzem. Hála Istennek, azért szépen épül a környék, fejlődnek, szépítik kis egyszerű, néhol nagyobb otthonaikat. Az emberek kedvesek, barátságosak. Éppen abban az időben egy másik magyarországi busz balesetet szenvedett és miután mi visszatértünk kis városunkban Visoco-ba, az emberek szeretettel fogadtak, üdvözöltek, hogy jó hogy megvagyunk és nem lett bajunk. 

Ott volt a csoda is a 4 piramis (Nap, Hold, Szeretet, Sárkány), a piramisvölgyben és valószínűleg a belsejükbe vezető alagutak, melyet már elkezdtek feltárni. A csoda, a sok-sok kérdés ott lebeg mindannyiunk fejében, keresve a válaszokat kik építették? Miért? Milyen célból? Mert hogy nagyobbak és régebbiek (12.000 év) mint az egyiptomi piramisok, de nem hasonló célból épültek, mint az egyiptomiak, nem temetkezési helyek. Egy biztos, hogy nem a természet csodájával állunk szembe, hanem szorgos emberi kezek munkája és a piramis tetején nagyon jó állni – talán, mert közelebb kerülünk a Teremtőnkhöz.

Sikerült feltöltődnöm ezen az úton és talán közelebb kerülni Szent családunkhoz. Kiránduló társainkkal jókat beszélgetve, találgatva a rejtélyeket, együtt imádkozva, megölelve egymást valóban a szeretet útját jártuk.

Látod mennyire érdekes, egy évezredekkel ezelőtti, most lassan felszínre kerülő, álruháját levetkező ősi objektum el tud vezetni – a mi esetünkben 35 embert, de – embereket, azok gondolatait, cselekedeteit a szeretet útjára. A hegyet, a piramist csak szeretettel lehet meghódítani, nyílt, tiszta szívvel. Lehet, hogy ez is a célja a köntösét oldó piramisnak, hogy rávezesse az őt, meglátogató embereket a helyes gondolkodásra, a szívük kitárására egymás és a teremtő Jó Isten felé. 

Kedves Csaba testvér, úgy éreztem, ezt elmesélem Neked is, hiszen tudtam, éreztem, hogy Te is ott vagy velünk, az útmutatásaid, üzeneteid is ott tükröződnek az éppen nyíló csillagvirágban, szélrózsában, a lombját bontó fákban, a Hargitát is beterítő fenyők tűlevelében. 

Szeretettel üdvözöllek, és most már vagyok és intézem feladataimat.

Székely Gyöngyi