Ditrói történet

Nyomtatás

ImageKözel két hónapos tevékenységem során, úgy érzem, beigazolódtak Csaba Testvér szavai: „ Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.”

 

2007 decemberében Böjte Csaba ferences Atya Gyergyóremetére látogatott, itt találkozott a ditrói Puskás Tivadar Iskolaközpont aligazgatójával, Román Sándorral, Puskás Erika és Ilyés Hunor tanárokkal.

Közös beszélgetésük során nyilvánvalóvá vált, hogy a Gyergyói medence községeiben sok gyerek szorul segítségre úgy szociálisan, mint lelkileg. Csaba Testvér lelkesítő szavai bátorságot és lendületet adott az igazgató úrnak és a jelen levő tanároknak, hogy Ditróban is hozzanak létre egy napközi otthont.

A megbeszélések után az Iskolaközpont igazgatósága engem bízott meg e nemes és önzetlen tevékenység végzésére. 2007 február 3-5 között részt vettem a petrozséni nevelőtalálkozón és lelki gyakorlaton, amit Böjte Csaba ferences Atya vezetett. Az ott tapasztalt lelki élmények, beszélgetések nagy lendületet adtak a tenni akarásnak. Ugyanakkor megértettem, hogy ezt a tevékenységet Isten segítsége nélkül nem lehet végezni, ez tulajdonképpen egy szolgálat, Isten és embertársaink szolgálata.

Az iskola igazgatósága és a Polgármesteri Hivatal támogatásával február 16-án elkezdődött a Kőhídi Iskolánál 22 hátrányos helyzetű gyerek délutáni foglalkoztatása.

A gyerekek étkezési költségeit a Szent Ferenc Alapítvány biztosítja, de vannak lelkes ditrói adományozók is. Továbbra is szeretettel fogadunk minden segítséget, ami a gyerekek javát szolgálja.

Közel két hónapos tevékenységem során, úgy érzem, beigazolódtak Csaba Testvér szavai: „ Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.”

A ditrói napközis gyerekek nevelője, Bíró Julianna

 

 

Image

 

Image 

 

Image 

 

Image