Sóváradi napköziotthon - Beszámoló

Nyomtatás

A sóváradi napköziotthont 2005. február 18-án indítottuk, az iskola keretén belül, a református egyház kántori lakásában működik. Minden délután 15 órától 19 óráig működik, 20 gyerek tanul itt. Ezek a gyerekek árvák, félárvák vagy nagycsaládosok…

Mindennap számon kérjük, követjük őket, tanulmányi eredményeiket figyelemmel szem előtt tartjuk, uszonnát kapnak. Egy közvetlen és bensőséges kapcsolat alakult ki rövid idő alatt a pedagógus és a gyerekek között. Hamarosan beleláttunk, megismerjük az otthoni mindennapi gondjaikat, problémáikat és orvosolni próbáljuk.

Nagyon fontos ezeket a gyerekeket megsimogatni, meghallgatni, valósággal éhezik a szeretetet, hiszen ők mindig lenézettek az iskolatársaktól szegénységükért. Ezeknek a gyerekeknek pontosan ismerjük családi körülményeit, hiszen novembertől áprilisig élelmiszer- és ruhacsomagokat osztunk, elvissszük személyesen othonaikba és itt látunk bele igazán nehéz életükbe. Általában a szülők analfabéták vagy félig azok, épp ezért nagyon fontos, hogy segítsük a lecketanulásban, és megtanítani őket helyesen, írni, fogalmazni.

A tanárokkal és tanítókkal gyakran elbeszélgetünk és a legfontosabb javítanivalókról információt szerzünk, tudjuk, hogy melyik gyereknek milyen adottságai, képességei vannak.

Nagyon sok jó jegy került be az ellenörzőbe januártól, gyakran hajtanak az eső helyre, nagyon boldogok, amikor jeles minősítést kapnak, mosolygó arccal azonnal jelentik és általában ezeket motiváljuk, kis ajándékkal vagy édeséggel.

Sóváradon I. osztálytól VIII. osztályig minden korcsoport megtalálható a délutáni napköziben. Korcsoportok szerint ülnek a gyerekek, a jobb tanulók segítik a gyengébbeket, igazi testvéri légkör alakult ki, olyan mint egy nagy család.

Nagyon érdekes élményeim vannak, amelyekből egy-két példát említenék.

Mikor befejezi valaki a lecketanulást, jön és felmondja, Tóth Melinda biológiából: Kérődző használat (haszonállat helyett). Ha nem vagyok éppen mellette, rosszul tanulják meg a lediktált tartalmat, mert már az iskolában helytelenül írták le diktálás után. Miután megmagyaráztam, hogy nem használatról, hanem haszonállatról van szó, biztos vagyok benne, hogy ezt a hibát ezek után nem fogja mégegyszer elkövetni.

Orbán Attila VI. Osztályos szintén biológiából: más kérődző állatok: láva a láma helyett, rémszarvas a rénszarvas helyett. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat tanulnak meg, ami mosolyogni való, de nem lenne az, ha nem lenne, aki kijavítsa.

Nyilván délután kis uzsonnát kapnak; először mindenki nekifutott az ételnek kézmosás és imádkozás nélkül, de egy hónapon belül ez már számukra is teljesen rutinszerű lett. Bármit adtam nekük semmit sem köszöntek meg, most bármilyen csekélységet is kapnak vagy ha személyesen segítek a házifeladat megoldásában, kivétel nélkül mondják. „köszönöm szépen”. Nem volt ismert számunkra a természetszerű köszönés, de ma már ilyen problémákkal nem küszködünk, elhagyták szókicsükből a durva-trágár kifejezéseket, ez volt talán a legnehezebb, erről leszoktatni. Szép lassan igazi hívő keresztény gyerekekké formálódnak. A tanítás befejezésével mindig 5-10 perc Bibliai pédázatok elmagyarázása, imádkozás, keresztény köszönés következik, aztán sorbaállnak, elől a lányok, hátul a fiúk, szépen megtanulják az illemet is.

Ezeknek a gyerekeknek, mivel egész napjuk lényegében az iskolában zajlik, így kiemelve őket az otthoni környezetből, viselkedésük, szókészletük teljesen mássá formálódik mint egyébként történne.

Vannak szélsőséges esetek is; például Orbán Júlia, ő 10 éves, a nagyszülei nevelik, az apuka meghalt, az édesanya meg nem törődik vele. A nagyszülők, mivel pásztorkodással foglalkoznak, áprilistől decemberig kilenc kilométerre a falutól a legelőn vannak a juhokkal. Júlia onnan kellene bejárjon iskolába. Sikerült egy családhoz berendezni, befogadták, minden nap egy kenyeret veszek ennek a családnak, így hozzájárulunk a kislány étkeztetéséhez.

Sok olyan gyermek is van, akiknek szülei állandó hitelből élnek.

Miután sikerült kialakítanom velük egy bensőséges kapcsolatot nagyon sok mindenre fény derül, igazi komoly gondok, fájdalmak kerülnek felszínre. Őszintén beszélnek ezekről, úgy gondolom, szeretettel és türelemmel sikerül részben orvosolni, illetve a gyerekek lelki-szellemi fejlődését jó mederbe terelni, hisz ez a célunk.

Terveink, álmaink egyre inkább terebélyesdnek, valórá válank és igazolást kapnak. Szeretném, ha a szolokmai gyerekeknek is megoldódna a tanulási lehetőségük. Fontos, hogy a jó képességű magyar gyerekek közül egy se vesszen el.

Hiszem, hogy Isten megengedi, hogy megszülessen mindez.

 

Halmágyi Sebesy Ildikó