Gyakran megesik, hogy egy-egy cég vagy vállalat olyan célt támogat, amit alkalmazottaik találnak ki. A dévai Szent Ferenc-kolostor és a körülötte szerveződő alapítvány is ennek a példája.

 

 

Korán reggel, hét órakor indulunk Budapestről Dévára. Aki vezeti az autót, Herczku Zoltán, a Vodafone Magyarország CTO offi ce vezetője, civilben motoros. Motorosként háromszor már járt ott, ahová sietünk.
– Nagyon nagy élmény, amikor négyszáz motoros öszszegyűl és elindul, és vállalják ezt az utat, csak azért, hogy adományokat vihessenek a dévai gyermekeknek – mondja Herczku Zoltán.

Herczku Zoltán magánemberként került kapcsolatba Böjte Csabával, a nevével fémjelzett alapítvány létrehozójával. A cél iránti elkötelezettséget jelzi, hogy immár százakat nyert meg az ügynek és sikerült munkaadóját, a Vodafone Magyarországot is rávenni arra, hogy valamilyen módon támogassa az alapítványt.

A dévai Szent Ferenc-kolostornál Antal Hajnalka nevelő (és édesanya) fogad bennünket. Az autóból előbb kikerülnek azok az adományok – játékok, édességek, szaloncukor –, amit a Vodafone munkatársai adtak össze. Körbevezetnek a kolostorban is, megnézzük, hova kerülnek a számítógépek. Elmondják, hogy mindennapi alapvető cikkekre is szükségük van: fogpaszta, liszt, cukor, olaj – ez mindig gyorsan

Megzavarunk egy tanórát is: a tanár Albert Imre, az asztalossággal kapcsolatos tudnivalókat adja át a diákoknak. Kiderül, hogy a távoli Csíkszeredáról utazik ide, hetente 2-3 napot tölt itt, és ilyenkor minden osztálynak megtartja az órákat. Az is kitudódik, hogy az eddig kizárólag alapítványi forrásokból működő iskola idén „férjhez ment” a román államhoz, így az állami szervektől is kapnak normatív támogatást.

A kolostor udvarára is kimegyünk. A katonaság használta az épületet korábban – mondja Antal Hajnalka –, az 1989-es forradalom után elhagyták ezt a helyet. 1992-ben leverték a lakatot az ajtóról és beköltözött az intézmény. A hely nagyon lepusztult volt, a termekben fák nőttek, a természet elkezdte visszakövetelni helyét. Egyre több gyermek került az épületbe és az alapítványhoz, mostanra 230 gyermek sorsára vigyáznak. Nemcsak árvák vannak itt, hanem a rossz szociális körülmények között élő családok gyermekeit is felkarolják. Hajnalka is úgy került ide, hogy egyedülálló édesanyaként képtelen volt dolgozni is és nevelni is két gyermekét. Az alapítványnál nemcsak saját, hanem több gyermeket is nevelhet – főállásban.

Lassan az ebédlő felé vesszük utunkat. Ott a gyermekek épp akkor fejezik be az ebédelést, mosogatják el az edényeket. A hatóságok gyakran találnak kifogásokat működésünkben – mondja Antal Hajnalka –, utoljára azt kifogásolták, hogy miért a gyermekek mosogatnak el, szerintük ez nem EU-konform, nem felel meg az egészségügyi előírásoknak sem, úgyhogy ezen hamarosan változtatnunk kell.

Mecénások Klubja