Böjte Csaba: Egy nemzetnek is szüksége van sikerélményre. Közösen tudnánk mondani egy nagy igent, az azt hiszem, hogy mindannyiunkat határon innen és határon túli magyarokat megerősítene a hitünkben, nemzeti öntudatunkban.
Tudás Háza a moldvai csángómagyar gyermekeknek – az összeállítás teljes szövege
Mv.:– Végre megépül a Tudás Háza a csángóföldi Rekecsinben, ahol már az ünnepélyes alapkőletétel is megtörtént. Erről számol be helyszíni összeállításában Benkei Ildikó. Először Mádl Dalma asszony köszöntőjéből idézünk fel egy rövid részletet:
Mádl Dalma:– Kívánom, hogy a Szűzanya tiszteletére nevezett újonnan épülő iskolaközpontba hozott kövek élő szövetté váljanak, ne csak az épületet építsük fel belőle, hanem valódi közösség alapú haszon is növekedhessen.
Hogyan született meg a moldvai magyar iskola alapításának a gondolata Böjte Csaba atya fejében?
Böjte Csaba:– December 5-e után valahogy úgy éreztem, hogy ne más szemében keressen a szálkát, hanem a magaméban a gerendát. Ha a magyarországi testvérek azt mondják, hogy nincs idejük, energiájuk ránk, akkor nekünk valahogy időnk kellene legyen egymásra; és csináltunk nyolcszáz karácsonyi ajándékot, és elmentem Moldvába. Bejártam sok-sok falvat, házakat, sok gyerekkel találkoztam, szétosztottuk az ajándékokat. Érett bennem is, meg a kollégáimban is, hogy jó lenne Moldvában valami nagy iskolát létrehozni, kollégiumot. Magyarországon is sok emberrel találkoztam, és mindenki azt mondotta, hogy szívesen támogatna egy ilyen akciót. Vásároltunk egy tizenöt hektáros telket, és megálmodtunk kilenc építészmérnök segítségével egy komoly iskolaközpontot.
Három népviseletbe öltözött kislánnyal beszélgetek én itt a gyerekrajzok előtt, hogy milyennek képzelik el a készülő moldvai magyar iskolát. Most milyen iskolába jártok?
Kislány:– Reggel járunk oláh iskolába, és magyarba délután.
Hány órátok van egy nap?
Egy hétben van egy óránk.
Egy héten egyszer. Gyönyörű a ruhád, ki készítette?
Anyám.
Maga hímezte?
Igen.
Na nézzük csak, akkor mondd el nekem, hogy mi van rajtad?
Van egy fata…
Az a szoknya. Az övet hogy nevezitek, a rajta lévő színes övet?
Bernit. Meg még az ing.
Színes virágok vannak hímezve arra az ingre, és kendő van a fejeteken, mind a hármatokon piros kendő, színes virágokkal. Hogy hívnak, megmondod a neved?
Petronella ... a testvéremet, Veronika.
Újabb lányok érkeztek a rajzokhoz. Milyennek képzeled az új iskolát?
Kislány II.:– Nagy virágokkal; szeretem a virágokat.
Lesz az udvarán?
Igen.
Ismerős arcok itt az iskolaavató ünnepségen.
Kallós Zoltán néprajzkutató:– Ezt régen meg kellett volna csinálni, sajnos a mi politikusaink nem álltak eléggé mellé ennek az ügynek, sőt, ki kellett harcolni, hogy hivatalosan az iskolákba bevezessék a magyar nyelvet, mert amikor én itt tanítottam, hetven magyar iskola volt, és magyar tanítóképző volt. A magyar forradalom után jött egy nagy szorítás, és bezárták az összes magyar iskolát egyik napról a másikra. Akkor hol vannak a vatikáni kánonok, a pápának a rendelkezése, hogy mindenki a maga anyanyelvén… Azt mondta a klézsei pap, hogy török nyelven, német nyelven, francia, akármilyen nyelven mond misét, csak magyarul nem.
Petrás Máriával a gyönyörű Madonna előtt beszélgetünk, amely majd az iskolát fogja díszíteni.
Petrás Mária:– Nem is tudom elmondani, hogy tizenöt-húsz év óta mennyi reményt bíz az emberre a haza, ami nagyon nagy idő kellett volna, hogy megtörténjen, reméljük, hogy most se lesz késő, és még a Jóisten megsegít minket.
Böjthe Csaba atya.
Böjte Csaba.– Arra gondoltam, hogy Magyarországot, ideértve határon túli városokat, erdélyi városokat is, meg az Amerikába, Ausztráliába kiszakadt testvéreinket is biztassuk, hogy segítsenek egy-egy osztály megépítésében – és milyen szép lenne, hogyha tényleg egy-egy város, egy-egy vidék felvállalna egy-egy kollégiumi hálót, egy-egy osztálytermet, egy ebédlőt. Több ígéretet is kaptam, úgyhogy én remélem, hogy meg fog születni ez a Béke királynője tiszteletére szentelt iskolaközpont.
Tatabánya talán a legelsők között volt, akik támogatni kezdték a moldvai magyar iskola ügyét.
Bencsik János, Tatabánya polgármestere:– Akkor tudunk segíteni ezeknek a gyermekeknek a jövőt építeni, hogyha megtanulhatnak magyarul írni, olvasni, gondolkodni, érezni és imádkozni, hiszen maga Remenyik Sándor is megmondotta, hogy a templomot és az iskolát, azt ne hagyjátok. Ez a kettő tartja meg a közösségeinket, kisebbségi sorban pedig még inkább.
Itt van egy hatalmas kő a zsebemben, merthogy ő azt kérte, hogy minden vendég hozzon magával egy-egy nagy kerek követ a szülőföldjéről; én is hoztam egyet Szentendréről. Miért kérte?
Én is; Böjte Csaba volt az első, aki kérte, és sok más ember is, azt mondtam neki, hogy Böjte Csaba egy piramis, mi kővel se fogjuk tudni felépíteni ezt az iskolát, ha a kő mögé nem teszünk valamit.
Könyvében úgy fogalmazott, hogy a december 5-i nemre egy határozott igent kíván válaszolni ezzel az épülettel, ezzel a gondolattal.