3 OK, AMIÉRT NEM ÍRUNK AZ ERDÉLYI VISSZAÉLÉSEKRŐL

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Alapitvany_Kereseink_devarozsaszin.jpgFolyamatosan érdeklődnek olvasóink, hogy mikor jelenik meg cikkünk ebben a témában. Most – de nem arról az ügyről lesz szó, és jó okunk van rá, hogy másról írjunk.

Örömteli visszajelzés egy magazin számára, ha egymást érik a szerkesztőség felé érkező jelzések, melyek szerint sokan várják, hogy mielőbb beszámoljunk egy bizonyos esetről, de olyan igazán „szemlélekesen”. Ezt meg is tesszük, de magáról az esetről hiába várnak tőlünk új információt az érdeklődők. El is mondjuk, miért.
1. Nincs plusz, amit hozzátehetnénk
Amennyiben olyan értesülés kerülne a birtokunkba, amit helyesnek tartanánk megosztani a nyilvánossággal, meg fogjuk tenni, de jelenleg mindent elmondtak, leírtak, megkérdeztek, felvetettek számosan a nyilvánosság terepein. Kétségkívül maradtak bizonytalan részletek, de ezek felderítése a hatóságok feladata. Nem szeretnénk egy ilyen ügy hullámait meglovagolva további botrányt, szenzációt, kattintásvadászatot generálni. Akiknek feladatuk, bizonnyal dolgoznak a sebek gyógyításán, akiknek meg az a dolguk, nyilván számon kérik, akiket kell, az elkövető felelősségre vonása pedig közismerten megtörtént.
Hosszabb távon mindenképp tanulságokat és következményeket kell eredményeznie a folytatólagosan elkövetett visszaélésnek, de ennek méltó és igazságos megfogalmazásához idő és közelség kell.
Aki nem további sebeket kíván okozni, hanem gyógyítani szeretné a létező fájdalmas sérüléseket, annak – kívülállóként, velünk együtt – most türelemmel várakoznia érdemes.
2. Az illetékesek nem nyilatkozhatnak
Miután a helyi ferences rendtartomány úgy határozott, hogy amíg az általuk indított belső vizsgálat folyamatban van, nem nyilatkoznak, ezt tiszteletben tartjuk, a többi korrekt médiummal együtt. Hogy maga Csaba testvér miért nem tartja magát ehhez a döntéshez, nem tudni, de azt is csak ő tudhatja, hogy miért épp a mások lejáratásában, karaktergyilkos, uszító cikkek közzétételében élen járó kormánymédiummal tett kivételt. Mindenképpen érdemes lenne következetesen kezelni a sajtómegkereséseket, mert az ilyen „félrehordások” nem a gyógyulást segítik elő.
3. Ezt a témát is megmérgezte a pártpolitikai árokásósdi
Ha megértően, együttérzően írnánk az ügyről, azt kapnánk a nyakunkba, hogy a kormány kottájából játszunk. Ha számonkérő, felelősséget hangsúlyozó stílusban fogalmaznánk, balos, libsi és egyéb jelzőkkel sároznának össze bennünket az erre felbérelt megmondók. Még politikusok is igyekeznek “kormány kontra ellenzék” perspektívába terelni ezt a nyilvánvalóan semmiféle pártvonatkozással nem rendelkező ügyet. Ráadásul igenis helye van az együttérzésnek és a jogos számonkérésnek egyaránt, csak
sajnos Böjte Csaba saját magát, és ezzel egész nemes misszióját politikai felségvizekre navigálta,
amikor a közelmúltban pártpropagandistának szegődött. Mostanra talán ő is felismerte lépése elhibázottságát, amely tovább nehezíti számára az egyébként is létező lelki teher hordozását. Hasznos lenne a felesleges súlyoktól megszabadulnia – ha máskor nem, ezen ügy kapcsán megtehetné, hogy visszatér az evangéliumi pártfüggetlenséghez.
www.szemlelek.ne