BÖJTE CSABA ÉLETE EGYIK LEGNAGYOBB KIHÍVÁSA ELŐTT ÁLL?

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Csaba_testver_258143100_428555452273304_1396846774477879782_n.jpgMegszülni, felnevelni, elengedni – minden szülő számára elkerülhetetlen leckéket tartogat az élet. Hasonló helyzetben van a nehéz sorsú gyermekeket befogadó szerzetes is.

Megdöbbentő látni, hogy milyen élesen, sarkosan, nemegyszer ítélkezve, vádaskodva reagáltak honfitársaink egy valóban megrendítő ügyre, amely kétségkívül beárnyékolja a dévai központú, mostanra jelentősen kiterjedt hálózattá növekedett gyermekmentő misszió ragyogó értékét. Ez az indulatokat sem nélkülöző véleményáradat ugyanakkor sokkal többet mond annak megfogalmazóiról, mint magáról az eset(ek)ről, Csaba testvérről, az alapítvány működéséről. Különösen azzal volt fájó szembesülnünk, hogy miután a távolról pálcát törőkkel ellentétben a Szemlélek főszerkesztője elutazott Dévára, hosszan elbeszélgetett Csaba testvérrel, a nevelőkkel – akik mellett 8 hónapig ott szolgált kommunikációs munkatársként –, Sáhó Eszter is megkapta a magáét. A tömeges viselkedés hazai közállapotainak durva lakmusza ez – mintha a közbeszéd terepein megnyilvánulók egy része folyton csak a koncra várna, amit aztán lehet rágcsálni, tépni, hasítani, szakítani, ahogy a billentyűzeten kifér…
Eközben zajlik egy vizsgálat a szerzetesrend részéről, és bár nem tudni, mi lesz ennek az eredménye, a konkrét részletek ismerete nélkül is nyilvánvalónak látszik, hogy az évtizedek alatt formálódó gyermekmentő szervezet/szerkezet változásért kiált.
Csaba testvér nagy ajándékot kapott a Gondviseléstől – ennek a csodálatos missziónak a beindítása bizonyosan hatalmas kihívást jelentett számára. Összességében azonban ő vált ajándékká sok ezer gyermek, azok családtagjai, és e körön messze túlmutatóan rengeteg olyan ember számára, akik napjainkban egyfajta prófétaként, az élet hőseként tekinthetnek Böjte Csabára – nem alaptalanul. Az erdélyi ferences szerzetes közvetett hatása ugyanis előadói, lelkivezetői, motivátori, közgondolkodói mivoltában legalább akkora, mint papként, gyóntatóként, árvák megmentőjeként.
Az évtizedek során egyre növekvő intézményhálózat vezetőjeként Csaba testvér valamelyest beletanult a pénzkezelés, a menedzsment, a szervezetfejlesztés, a PR, a személyügy szakterületébe is – épp utóbbi szempontból került jelentős hiba a gépezetbe, amit az a bizonyos ügy hűen szemléltet. Aki szerint felelőtlen volt, rosszat akart a milliónyi részletre egyszerre figyelni kénytelen szerzetes, nem kevesebbet állít, mint hogy Böjte Csaba gonosz, rosszakaratú ember. Amíg az illetők ízlelgetik ezt a teljességgel elképzelhetetlen lehetőséget, ne legyünk bátortalanok kimondani, ami a jelek alapján felismerhető: a mű, amelyet Csaba testvér által a Gondviselés megalkotott, túlnőtte az eddigi kereteket.
Ez a kijelentés nem vesz el semmit az alapító érdemeiből, sőt: a legnagyobbak különleges jellemzője, hogy képesek akkorát alkotni, ami saját képességeiket is túlszárnyalja. A dévai misszió ilyen nagykorú csodává érett, s a magára egy ideje amolyan sajátos nagypapaként hivatkozó Csaba testvérnek szembe kell néznie azzal, hogy ez valószínűleg már nem az ő projektje – kizárólag az ő vezetésével már aligha biztosítható a rendezett folytatás.
Ahogy egy szülőnek az öröm mellett nehézséget is okoz a szülés, a nevelés, ugyanígy komoly kihívás az elengedés – noha elvileg az a „legkönnyebb”, legkevesebb erőfeszítést igénylő lépés a három közül. Csaba testvérnek azonban nem kell feltétlenül átadnia a stafétát, bár ki tudja, talán már maga is készül erre. Mindenképp szükségesnek tűnik azonban felkészült menedzser, pedagógiai vezető szakember, gyermekvédelmi szakértő(k) aktív bevonása az irányításba. Mintha az alapítvány jelzései is ebbe az irányba mutatnának.
Ráadásul, ahogy a bevezetőben szemléltetett állapot jelzi, óriási szükség van a humorral, előadói képességgel, életbölcsességgel egyaránt gazdagon megáldott szerzetesre egy másik, bizonyos szempontból a kiskamaszokat is megszégyenítően infantilis, hisztis, neveletlen közegben. Ugyanis óriási szükség van a magyar közbeszédben higgadt szavakra, lelki útmutatásra, elkötelezett értékrenden alapuló józan gondolkodásra.
Egészen biztosan nem válna munkanélkülivé Csaba testvér, ha az alapítvány vezetésébe bevonódnának különböző szakemberek, ő pedig még inkább azzal foglalkozhatna, amihez a leginkább talentuma adatott: a rakoncátlan lelkek megszelídítésével.
www.szemlelek.ne