Nagyon sok zarándok érkezett augusztus 14-én Töröktopolyára, a búcsúra, Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevételének ünnepére. A Nagybecskereki Egyházmegye egyetlen Mária-kegyhelye ilyenkor benépesül, idősek, fiatalok egyaránt reménnyel telve érkeznek.

Az ünnepség keresztúti ájtatossággal kezdődött, majd a kis cenaculummal folytatódott, azt követte a bűnbánati liturgia, melyet a szabadtéri oltárnál Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, csíksomlyói lelkész, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke és alapítója vezetett, aki az idei búcsúi ünnepség vendége volt.

— A szerbiai Bánátban még sosem voltam, úgyhogy nagy élmény számomra. Most több mint két órán át gyóntattam, nagyon sok embert megismertem, gondot, örömöt, fájdalmat, múltat, és olyan jó látni, hogy egy vérből valók vagyunk, összetartozunk. A határok, lehet, egy kicsit szétszedtek bennünket, de az emberek itt is szeretik az Istent, szeretik egymást, ha esetleg zsörtölődnek is, de talpra állnak. Nekem nagy öröm, hogy itt lehetek, és találkozhattam az itteni emberekkel, papokkal. Egyfelől bízok a holnapban, önmagamban és Isten ígéreteiben. Lehetetlen feladatot nem ad a Jóisten. A gyerekeimnek is mindig azt mondom, hogy a szívedben van egy szép vágy, azt biztos lehet teljesíteni. A remény arról szól, hogy nem a világ végét várjuk, hanem azt, hogy Isten diadalmas országa eljöjjön. A Miatyánkban ezért imádkozunk, hogy Uram, jöjjön el a te országod. Úgyhogy én a vajdasági, a bánáti, a délvidéki testvéreimnek is azt mondom, hogy ne a világvégét várjuk, hanem bízzunk egymásban, nézzünk szembe a feladatainkkal, a gondjainkkal, engesztelődjünk ki szívből egymással, és oldjuk meg! Én közel 7000 árva gyereket fogadtam be, és bizalommal, jókedvvel, derűvel azt tapasztaltam, hogy talpra tudtak állni ezek a fiatalok, és megoldották a problémájukat. Olyan jó látni, hogy két-három-négy gyerekes, szép családjuk van, és adófizető állampolgárokká váltak. Örömmel mondom el, hogy több mint 1500 unoka van, de ebből csak 3-at nevelek én, a többit az apjuk és az anyjuk. Én azt gondolom, ezeknek a gyerekeknek a reményen kívül nem volt más „stafírungjuk”, és mégis sikerült talpra állniuk. Éppen ezért én hiszem, hogy sok gond van, de meg lehet oldani. Ferenc pápa jelszót is adott a szentévhez: jó reménnyel zarándokoljunk. Hát éppen ezt csináljuk itt Töröktopolyán, hogy eljöttünk, egymás hitét, reményét, szeretetét összerakjuk, és ebből csak jó dolog tud kisülni. A szentmisén is azért fogok imádkozni, hogy a vajdasági testvéreim szíve teljen el áldott reménnyel — nyilatkozta Böjte Csaba atya.

Böjte Csaba atya a töröktopolyai szentmisén

A szabadtéri oltárnál megtartott ünnepi szentmisét a Nagybecskereki Egyházmegye papjai közreműködésével Msgr. Mirko Štefković megyés püspök celebrálta.

— Örülök annak, hogy sokan elzarándokoltak ide a kegyhelyünkre. A jubileum évében vagyunk, és annak is nagyon örülünk, hogy Böjte Csaba atya elfogadta a meghívásunkat, mert az ő karizmája, a szavai, a tevékenysége — gondolok itt a rászorulók iránti szolgálatára — mindig buzdítja az embereket. Valahogy közelebb kerülünk mi is Istenhez, és ez most jó alkalom, hogy a szentgyónást elvégezve a jubileumi évben tudjunk búcsút is nyerni. Igaz, ez az egyetlen Mária-kegyhelyünk az egyházmegyében, nagyon jó, hogy van nekünk, és igyekszünk még szépíteni az elkövetkezendő években. Úgy gondolom, hogy a mai hívő ember számára is nagyon fontos a Mária-tisztelet. Az imádság segít minket ahhoz, hogy elsősorban térjünk magunkhoz, mert általában szétszórt életet élünk, és amikor ez megtörtént, akkor a Jóistenhez is térjünk vissza — ez mindig fontos. Az a kiindulópont a hívő embernek, hogy összeszedje magát, nézzen a Jóisten felé, és akkor biztos vagyok benne, mindenki felismeri, mi az életútja, mi a küldetése, hova kell mennie, és mit kell tennie. Ott a reménység jele is, hisz a jubileumi évben a Szentatya szólított fel bennünket, hogy a remény zarándokai legyünk. Ez is egy kis jele annak, hogy hozzájárulásunkkal másokat is buzdítsunk, hogy egy picit ők is közelebb kerüljenek a Jóistenhez — hangsúlyozta a Nagybecskereki Egyházmegye főpásztora.

Az ünnepi szentmisét a Nagybecskereki Egyházmegye papjainak közreműködésével Msgr. Mirko Štefković megyés püspök celebrálta

Sóti János töröktopolyai plébános elmondta, az első alkalommal húsz évig szolgált ezen a kegyhelyen, most újra visszakerült. 

— Nagyboldogasszony ünnepe, úgy mondjuk, a Szűzanya mennybevétele. Ő bűn nélkül élt, semmi, még a bűn árnyéka sem érte el. Mindenben Isten akarata szerint cselekedett, kerülte a rosszat. Tiszta volt, a mennybe fölvétetett testestül-lelkestül, ezt ünnepeljük, ez egy jel, hogy mi is fölkerülhetünk a mennyországba, ha úgy élünk. Jézus Krisztus meghalt értünk, a Jóisten szeret bennünket, mert saját fiát sem kímélte, Jézust föláldozta, csak hogy bejussunk a mennyországba — emelte ki a plébános, és nem leplezte örömét a sok zarándok láttán.

A remény zarándokai

A templom gondnoka a helybeli Lévai János, aki úgy fogalmazott, a töröktopolyaiak nagyon büszkék a Mária-kegyhelyre.

— Régen többször is megjelent Mária néhány helyen, a falon meg egy szent lobogón, amit a hívek közül abban az időben sokan láttak. Akik hitték, látták, akik nem hittek ilyesmiben, azok nem látták. Arról is történetek szólnak, hogy sokan mankóval jöttek, és érkeztek vakok is, akik a búcsú és a szentgyónás után meggyógyultak, és mankó nélkül vagy a látásukat visszanyerve mentek haza — mesélte a gondnok.

Az ünnepség idején gyónásra is volt alkalom — az összes atya végezte ezt a szolgálatot, továbbá ünnepi énekelt vesperást is tartottak, dicsőséges rózsafüzért imádkoztak, és ezúttal is volt gyertyás körmenet, utána pedig közösen felajánlási imát mondtak Szűz Mária szeplőtelen szívének.

www.hetnap.rs