Számomra döbbenetes, hogy már a búza hányja a fejét, kalászt nevel!!  Még egy pár nap és kezd érni a szem a kalászban... itt az új kenyér!! Csoda, mi a szemünk előtt bomlik ki a fekete sáros földből, napfényből, Isten kenyeret ad az ő gyermekeinek bőséggel, szeretettel. Boruljunk hálatelt szívvel térdre, és köszönjük meg Istennek a mindennapi kenyerünket! Szeretettel, Csaba t. 

2o15 május 8.