Tegnap este egy medve lesben jártam, ott is aludtam.... Sokszor láttam medvét, de ilyen közelről még soha. A biztos, diszkrét lesről a medvék nem tudtak, ezért egészen természetesen viselkedtek. Jó volt látni, ahogyan szülőföldünk ősi lakója ez a hatalmas testű behemót félve kijött a tisztásra, körbe szimatolt, két lábra áll, majd félve, nagyon gyorsan vissza szaladt az erdő biztonságot adó lombjai közé!! Engem meglepett, hogy ez az óriás mennyire elővigyázatos, félénk! Az est folyamán újból és újból, a legkisebb zajra is elszaladt. Többször is visszajött, volt mikor a társával, körbenézett és én a rendőrségen használt átláthatatlan üvegen keresztül figyelhettem őt, de szemében csak bölcs nyugalmat, óvatosságot láttam, és nem a gyilkos indulat lángját! 

 

Tisztelettel néztem hegyeink őslakóját és szégyelltem magamat, mert úgy érzem nagyon félreismertük ezt az állatot! Egészen biztos, hogy ő nem egy aranyos "micimackó", de nem is az újsághírekből ismert gyilkos fenevad.... Egyszerűen Isten teremtménye, és Teremtőnk  a maga bölcsességében úgy látta jónak, hogy  szép Székelyföld hegyeit megossza velünk!  Nekünk embereknek, nagyobb testvéreknek, alázattal meg kellene tanuljunk drága szülőföldünkön békében együtt élni a mezők virágaival, a hatalmas fákkal, a tisztán csörgedező patakokkal, a hajnalainkat dalukkal megszépítő madarakkal, és azzal a sok sok féle állattal, mely a mezőkön, erdőkben körülöttünk él! Milyen jó lenne ha békésen együtt tudnánk élni mindenkivel, még a Kárpátok hatalmas barna medvéjével is!!   

 

Őszinte tisztelettel Isten minden alkotása iránt, Csaba t.