„Bezzeg a Mi időnkben…”
- Ugye, hogy ezt minden generáció elsüti a következő „évjáratok” kibeszélése során? Mikor nosztalgiázva, mikor minősítésként. Be kell vallanom, hogy nem egyszer, s nem kétszer jómagam is adtam ily módon hangot kétségeimnek, amikor egy-egy történés, esetleg teendő kapcsán szóba kerültek a „mai fiatalok”. Ezen jegyzetem - azon túl, hogy alapvetően örömömet akarom megosztani - egyfajta bocsánatkérés is. …hogy tanulságként szolgáljon minden hozzám hasonlóan kétkedő, minősítő, általánosító korombelinek.
A történet, amely örömöm alapjául szolgál:
Augusztus 24 - 30-a között 17 fiatalember volt a vendégünk, itt Keresden, a Bethlen család ősi várkastélyában; amelyet a tavalyi évben az örökösök 50 évre átadtak a Böjte Csaba, ferences szerzetes nevével fémjelzett Szent Ferenc Alapítványnak; ahol egy éve szolgálunk kedvesemmel, Ferencz Klárával.
A fiatalok Győrből érkeztek, s néhány „személyi testőrt” kivéve, mindannyian a Széchenyi István Egyetem építész-, építő mérnök hallgatói. A kis csapatot Kottmayer Tibor tanár úr fogta össze.
„Előrejelzés” ide, „huhogás” oda, csak elismerés jár mindannyiuknak!
Kiscserkész módra, kiválóan viselték a „rideg tartási körülményeket”, s még a főztömet is megették!
A három megindított munkaponton látványos munkát végeztek. Felmérték a gazdasági épületeket, ahova a Jógazda Akadémia műhelyeit tervezzük. Két munkacsoportban javaslatokat készítettek a várfal dél-nyugati falán kívül eső parkrész táborhellyé alakítására. …de erről szebben szól az alábbi link, ahol is mérnöki pontossággal dokumentálták a folyamatokat:
http://beke-haza-keresd-2015.webnode.hu/
Csak megismételni tudom az utolsó, táborzáró tűznél mondottakat:
- Köszönöm, hogy megerősítettetek abban a hitemben, hogy van jövő! …és ez a jövő Ti vagytok!
- Köszönöm, hogy megerősítettetek abban a hitemben, hogy van értelme szülőként, nevelőként, oktatóként, tanárként nap-nap után tenni, s küzdeni, mert van, aki folytatja a „Munkát”; … mert van, aki meglátja, felismeri az „Utat”; …s a stafétát, a fáklyát átvéve viszi azt tovább!
ÁLDÁS! ÁLDÁS! ÁLDÁS!
Szeretettel ölel: Ferencz Klára és Szőts Béla