2015. szeptember 9. – Szerda

Krisztus igazi apostolai szegények, éhesek, sírnak és ahogy Jézus mondja, gyűlölik őket az emberek. Gondolom azért mert a Krisztust követő igazi apostol végzi a dolgát, elossza mindenét és megy a keskeny, meredek, göröngyös úton, hirdeti alázatosan az evangéliumot, és a világ szemébe mondja a gazdagok, a hatalmasok képmutató cinizmusát! Lépten - nyomon látom az emberek kapzsiságát, hallok szörnyű bűnökről, de behunytam a szememet s befogtam a számat, a "békességért"! Szégyellem magam mert nem álltam ki határozottan, s nem ítéltem el a nagyhatalmak politikai játszmáit, a pénzintézmények orcátlan csalásait, a gyárosok világunkat kiraboló bűneit! Csendben végeztem a dolgomat mert féltettem a rám bízott gyermekek ebédjét, otthonát, és ezért nem emeltem fel a hangomat határozottan az igazság mellett! Nem merem hangosan kimondani, hogy mi itt Erdélyben jobban élünk, mint a világ lakosságának 95%-a és mégis nyafogunk, pitiáner apró gondjainkat felnagyítjuk és siránkozunk, ahelyett, hogy becsületesen végeznénk a dolgunkat! Szegényeket segítek, de a legtöbb szegény mondjuk ki őszintén léha, lusta, elhanyagolta annak idején a képzését, s most is elhanyagolja a mindennapi feladatának a szorgalmas végzését! 

Összeszorul a torkom, mert úgy érzem, hogy  Krisztus ránk néz és nekünk mondja a jajokat! Igen, az egyház, de maguk a keresztények is soha nem voltak ilyen gazdagok, soha nem voltak ilyen szépen rendbe téve a templomaink, nem voltak ilyen szép, értékes ruháink, autóink, nagyon sokan mesés palotákban laknak, melyet nem szégyellnek, hanem büszkén mutogatnak!! Soha nem voltak ilyen jóllakottak, kövérek az emberek, mind most a fejlett világban, egyetlen gondunk hogy melyik fogyókúra eredményesebb! Ennyi kétértelmű, buta viccen, léha előadáson, mások kárán még soha nem kacagtak ilyen magabiztosan a keresztények! És hízelgünk egymásnak, hogy ne legyen baj! Nem merjük egymás szemébe mondani az igazságot, azt, hogy a munkádnak semmi értelme nincs, hogy a bűnös, léha úton a pokolba jutsz! Nem merjük kimondani, hogy egy férfinak, egy nőnek ki nem gondoskodik a családjáról, a börtönben, munkatáborban van a helye! 

Olvasom Jézus szavait és ráz a hideg! Már a reggel neki akartam ülni és megírni ezt az elmélkedést, de sehogyan sem jöttek a szavak a számra! Sajnos nem nekünk mondja Jézus a boldogságról szóló szavakat! Akárhogy forgatom az igéket, úgy érzem, hogy ránk a jajok illenek! 

Uram Istenem, adj őszinte megtérést papjaidnak, szerzeteseidnek, a kereszten drága véreden megváltott híveidnek! Adj bátorságot, hogy ki merjük mondani a gyógyító igéket, merjük a bűnöket nevükön nevezni elsősorban a saját életünkben, és keserves sírással forduljunk szembe a magunk hibáival! Lehet, hogy szegények leszünk, éhesek, és a szenvedésekben, megaláztatásokban sírni is fogunk, de akkor majd a tiszták és a Tieid leszünk, a Te boldogító vigasztalásodban részesülhetünk!

   Az apostolok  kiválasztása  után  Jézus lejött  a  hegyről,  tanítványaira emelte tekintetét, és  így szólt: 
„Boldogok  vagytok, ti, szegények,  mert tiétek az Isten országa.

Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.

Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.

Boldogok vagytok, ha  gyűlölnek titeket az  emberek, kizárnak körükből  és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik  az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd  ez bekövetkezik, és ujjongjatok,  mert nagy  jutalomban  részesültök   a  mennyben.  Atyáik   is  így  bántak   a prófétákkal.

De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalásokat.

   Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.

   Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!

   Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek  nektek! Hisz atyáik is így tettek  a hamis prófétákkal.”

   Lk 6,20-26