Egy személyt, kapcsolatot, egy életművet, egy nemzetet, magát a kereszténységet kívülről is meglehet támadni, de a mai evangélium arra figyelmeztet, hogy belülről is. Igen mi magunk is okozhatunk hatalmas csapást önmagunknak.... Biztos, hogy a reális veszély forrásokat számba kell venni, biztos, hogy a védekező falakat, rendszereket fel kell állítani, de ilyen időben a saját gyengeségeinkkel, hibáinkkal is szembe kell néznünk.
Az évek alatt sok - sok család gondjával, bajával ismerkedtem meg, szinte minden "ügyfelem" önön kezétől vérzett: Ha nem lenne beteges szenvedély, vagy naiv üzleti vállalkozás, bűnök, emberi butaság, lustaság, családon belüli rosszakarat, akkor szinte sebezhetetlenek lennénk! Úgy gondolom, hogy ez nem csak a fizikai személyekre, családokra érvényes, a nagyobb közösségeket is! Sajnos nem külső erő, nemzetközi terrorizmus, összeesküvés tesz tönkre nagyon gyakran bennünket, hanem a mi saját megtűrt, vagy dédelgetett hibáink, bűneink!
Csendesedjek el alázattal, mert Krisztus szava nekem is szól: "Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”
Önmagam hibáira figyelve, Csaba t.
---------------------------------------------
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.” Lk 6,39-42