(1007-1031. Szent István fia, meghalt koronázása előtt hat nappal. A tisztaság ragyogó példaképe. Ünnepe: november 5.)
Isten kedves szentje, a magyar egyház virágos kertjének első liliomszála, szűz Szent Imre, áldom a nagy Istent, ki téged annyi malaszttal megszeretett, hogy a gyarló testben tisztán éltél és ártatlanságodat még eljegyzésedben is szeplőtelelenül megőrizted. Hódolva köszöntlek és tisztellek ezért az egész anyaszentegyházzal együtt és alázatosan kérlek, könyörögj értem, a szüzek isteni jegyesének, az Úr Jézusnak trónjánál hogy az angyali tiszta életet, amelyben te nekünk oly fényes például szolgálsz, mindenben nagyra becsüljem, megszeressem, az ártatlanság útjába gördülő akadályokat elszánt erős akarattal legyőzzem, a test gonosz kívánságait imádság és önmegtagadás által letiporjam, hogy így ártatlanságomat, testem-lelkem tisztaságát és a megszentelő kegyelmet gondosan megőrizve, az igazságos ítélőbíró törvényszéke előtt az ítélet nagy napján kegyelmet találjak s veled együtt az Úr Jézust, a szeplőtelen bárányt követő dicsőült szentek társaságába kerüljek. Amen.
V. Mily szép a tiszta nemzetség az ő fényességében.
R. Halhatatlan az ő emlékezete, mert az Úrnál is ismeretes és az embereknél is.
Könyörögjünk. – Isten, te Szent Imrét ifjúsága virágában szentjeid társaságába emelted; engedd, kérünk, hogy akit tenmagadnak szenteltél, annak segítségét szüntelen érezzük, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.
(Forrás: Sík Sándor, Schütz Antal: Imádságoskönyv. Szent István Társulat, Budapest, 1913. 465-466 old.)