Az élet élni akar, dacol a téllel, az elmúlással, és ha egy kis esélyt is kap akkor kibontja szirmait! Déván, karácsony napján, a templomunk árnyékában fényképeztem ezt a rózsát!
Milyen csodálatos, hogy az élet nem a bölcs logikát követi, hanem felfedezi a nemlét falán lévő kis repedéseket és ott gyökeret eresztve kibontja szirmait, hogy törékeny létével dicsérje az Élet Urát!!
A mi dolgunk is ez, megkapaszkodni e fortyogó tűzgolyó kihűlt kérgén, forogva a végtelen űrben, szembekacagva minden józan ésszel, az életet szépen kibontakoztatva, szirmokat bontva dicsérjük a léttel bennünket megajándékozó Teremtőnket!

Kisebb testvéretek,

Csaba t.