Uram jó neked szolgálni, az irgalmas élő Szeretet rabjaként élni! Láttam, hogy az aratni való sok, ezért évekkel ezelőtt beálltam Mögéd az aratásba, nehéz tartani veled a lépést, de iparkodom, bízok benne, hogy hasznos Számodra  a szolgálatom! Az évek elteltek, s mára már a te munkád az én munkám is, magaménak érzem bölcs jósággal szőtt céljaidat, és így, minden gyarlóságom ellenére mondhatom, hogy az én mindennapi éltető eledelem a Te szent akaratod!!  Kicsinységem sokszor elkeserít, de aztán ügyetlenül ministráló gyermekeimre nézek és felvidulok, hisz ha engem örömmel tölt el az oltár mellett botladozó jó szándékú gyermekeim iparkodása, akkor remélhetem, hogy az én ugyancsak botladozó szolgálatom is kedves előtted!! 

Köszönöm, hogy meghívtál szolgálatodra!! Köszönöm, hogy én a marék porból született ember, Neked szolgálva társad lehetek, a világ sebeinek gyógyítgatva, egy jobb, világ építésében! Igen, tiszta szívből köszönöm, hogy  szeretetre, irgalomra épülő Szent Országlásodért minden erőmmel szabadon dolgozhatok!!

Csaba t. 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor  a mezőről  hazajön: „Gyere ide  tüstént, és  ülj asztalhoz.” Nem ezt  mondja-e inkább: „Készíts  nekem vacsorát, övezd  fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és  ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait?  Így ti  is,   amikor  megteszitek,   amit  parancsoltak   nektek,   mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak  azt tettük, ami a  kötelességünk volt.

Lk 17,7-10