Uram evangéliumodat olvasva, ma a vak koldus bátorságáért, bizalmáért imádkozok! Arra kérlek, hogy taníts minket gyermeki gondjainkban feléd fordulni, add, hogy merjünk hozzád kiáltani, bajainkban a te segítségedet kérni! Segíts, hogy kishitűségünkben ne gondoljuk azt, hogy a mi "bajunkra" még neked sincs orvosságod, vagy időd a mi pitiáner gondjainkkal foglalkozni!!  

Egy igazi Atyának mindig van ideje a gyermekére! Hiszem, hogy Te is örömmel fogadod a mi félénk kopogtatásunkat,  - mégha mi is lennénk egyik - másik történetben a hibásak - kérlek, irgalommal válaszolj kéréseinkre!!

Szeretettel,

Csaba t. 

Amikor Jeruzsálembe  menet  Jézus  Jerikó városához  közeledett,  egy  vak koldus ült az út szélén. Amint  ez meghallotta, hogy sokan vonulnak  arra, megkérdezte,  mi  történik.  Mondták  neki,  hogy  a  názáreti  Jézus  jön errefelé. Erre  kiáltozni kezdett:  „Jézus, Dávid  fia könyörülj  rajtam!”

Akik  elöl  mentek,  csitították,  hogy  hallgasson.  De  ő  annál  jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”  Jézus ekkor megállt, és  szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért,  megkérdezte: „Mit akarsz, mit  tegyek veled?” A  vak könyörgött:  „Uram, hogy  lássak!” Jézus  így szólt  hozzá: „Láss!  Hited   meggyógyított   téged.”  Azonnal   visszanyerte   látását.

Dicsőítette Istent,  és követte  őt. Ennek  láttára az  egész nép  áldotta Istent.

Lk 18,35-43