A természetes érzékű ember, s ilyen a vallásos ember is, mindig tudja, hogy célját saját erejéből nem érheti el. Mindig érzi, hogy az odavezető útra sem találhat rá, hacsak nem történik vele és benne valami, ami őt felülemeli a merőben emberi egzisztencián, melyet mindig veszélyeztet a bűn és a törékenység.