Nehéz az út, a nap pörkölni kezd,

Alább száz kő éle vág,

A hegyre föl- vállán súlyos kereszt

Az Úr roskadva megy tovább.

De itt a cél, elérve Golgotha:

Az Úr meg fog pihenni már? –

Ki súlyos terhét fölvivé oda,

Jutalma ím: kereszthalál.

De Ő magára vette bűneink,

A büntetést viselni kész.

A hulló vérre Atyja rátekint:

Ez bűnt eltörlő szenvedés!

Követni vágyod Mestered s Urad?

Vedd föl te is keresztedet,

Amerre Ő járt, azt a szent utat,

E nélkül járni nem lehet.

S ne csak viseld, mit Jézus rád adott,

Keresztre add önmagad,

A Golgotán, ha „én”-ed már halott

Számodra teljes üdv fakad.

A Golgotának drága titka ez:

Nem érted csak, helyetted is,

Míg bűnödért bocsánatot szerez,

Ítélet ez feletted is.

Onnan felülről int feléd a cél,

Hogy szent örömmel valljad ezt:

„Élek nem én, mert bennem Krisztus él,

Győztes lett rajtam a kereszt!”

A kereszt: Vargha Gyuláné