Uram Jézus,

ma csend van.

Nem szólsz, nem teszel csodát,

nem tanítasz –

mert ma a sírban vagy.

 

Ma a világ visszafogja a lélegzetét.

Ma a remény is suttogva él.

És én sem tudok mást tenni,

csak ülni a csendben,

és várni.

 

Uram, ez a csend ismerős.

Ismerős, amikor az imáim nem kapnak választ.

Ismerős, amikor a hitem fáradt,

és a szívem tele van kérdésekkel.

Ismerős, amikor valami meghal bennem –

egy terv, egy kapcsolat, egy remény –

és nem tudom, mi lesz a helyén.

 

De Te tudod, milyen ez a csend.

Te is jártál ebben a sötétségben.

És most is itt vagy velem – a csendben.

 

Ma nem kérek semmit.

Csak maradj velem.

A remény csendes lángját őrizd a szívemben.

Mert tudom, hogy ez a sír nem marad zárva.

Tudom, hogy a kő nem marad a helyén.

Tudom, hogy Te újra felkelsz –

és vele együtt minden, ami bennem meghalt,

újjáéledhet.

 

Adj nekem türelmet kivárni a hajnalt,

és hűséget, hogy ne adjam fel a csendben sem.

 

Uram,

ezen a csendes, szent napon

hálát adok érted,

és reménykedem Benned –

még akkor is, ha ma még csak a sírnál állok.

Ámen.

Ferencz Emese