Szent Mihály böjt - 18. nap

A Jelenések könyve (Jel 12, 7-12)

Ekkor harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: »Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!«

Jézus kereszthalálával és feltámadásával megtörte a sátán hatalmát. Ezért mondja a Megváltónk: „Most vetik ki a világ fejedelmét” (Jn 12,31). Számomra mindez vigasztalás, öröm, mert tudhatjuk, hogy a zászló nekünk áll, Szent Mihály csapata biztos, hogy diadalmaskodik. Sajnos, örömünk nem teljes, mert a gonosz, ahogy saját bőrünkön is érezzük, itt a földön tombol, pusztít. A Szentírás szerint a Gonosz vádol, rágalmaz, ő a könyörtelen ügyész, aki ítéletet követel a fejünkre. Ne hallgassunk rá, mert Isten "a megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el." Mt 12,20 Isten irgalmas szeretettel gyermekeivé fogadott bennünket!



A Jelenések szerzője, szeretné megerősíteni a roskadozó térdeket. A gonosz erős, de képtelen legyőzni az Istent és az Ő angyalait!! Ki kell tartani, még akkor is ha a félelem marékra szorítja a szíveinket, ha bűneink terhe nyomaszt, vagy nyakig gázolunk az önmarcangolás mocsarában. Mindannyian bűnösök vagyunk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy nem Júdás kétségbeesése, hanem Mária-Magdolna bűnbánata számunkra a példakép.